Animekarácsony 2013 – érkezés és cosplayverseny
Színes parókák tömkelege, szőrös pulcsik és cicafülek, rengeteg jelmez – ez mondható el általánosságban minden egyes MondoConról, és nem volt ez másképp a december 14-ei Animekarácsonyon sem. Most annak jártunk utána, hogy mennyi munkával jár egy professzionális öltözék elkészítése, mi motivál valakit arra, hogy megmérettesse magát és jelmezét, és hogyan érezték magukat a nap kétségkívül egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő főszereplői, a cosplayversenyzők.
Hatalmas sor, jelmezek, jelmezek, és megint csak jelmezek
Reggel, miközben a hatalmas kígyózó sor tagjaként még kissé kómásan vártam, hogy mikor jutunk végre be, bőven volt időm szemügyre venni a várakozó tömeget. Már akkor megfigyeltem, hogy nagyjából minden harmadik ember visel valamilyen jelmezt, vagy legalább valami apróságot – állatfüleket, vagy maszkot, egy parókát, vagy csak egy kis sminket, vagy ha mást nem, akkor legalább egy mikulássapkát felvett a rendezvény alkalmából.
Igaz, hogy előbb a sor hosszát egy kígyóhoz hasonlítottam, de a haladás szempontjából inkább csigának lehetett volna nevezni. Mire végre beértem, és én is átvettem az egyik kedvenc, és viszonylag könnyen elkészíthető jelmezem (amit csak azért nem vettem fel már otthon, mert nem éppen téli viselet), lassan már kezdődött is a cosplayverseny.
Amint megláttam a résztvevőket sorakozni, rögtön tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolga a zsűrinek, mindegyik annyira jól kidolgozott és mutatós volt. A színpadon craftmanship és performance kategóriában léptek fel a versenyzők, és természetesen mindkét kategóriában lehetőség volt egyéni, illetve csoportos indulásra. A jelmezek kidolgozottsága és a kinézet az, ami főként meghatározó a craftmanship esetében, míg a performancnál inkább a színpadi megjelenés és az előadás minősége a döntő szempont.
Tudod, honnan vannak a sebeim?
A remek előadások után igyekeztem mindent jól szemügyre venni, és közben elbeszélgettem néhány cosplayerrel. Első utam egy kedvesen mosolygó Joker-hez vezetett (mondhatni fülig ért a szája), akitől megtudtam, hogy meddig tart egy profi sminket elkészíteni, és könnyű-e ijesztő vigyorral ismerkedni.
Szia. Mióta coplayezek? Három hónapja összesen.
Most kezdted?
Igen.
Ez az első esemény, amin beöltözve vagy, vagy már voltál valahol ezen kívül?
Ez a második. Az őszi Mondoconon is voltam, és ott is Jokernek öltöztem.
Saját készítésű a jelmezed?
Hát, neeem. Ezt nehéz lenne házilag készíteni. Igazából szerintem fölösleges. Mert most zakót miért varrjunk meg házilag, amikor van otthon is, és lehet használni.
És mindent, ami most rajtad van, azt otthon gyűjtötted össze, vagy van, amit direkt külön a jelmezhez megvásároltál?
Volt, amit külön vettem. De volt, amit csináltam. Főleg a sminket. Teljesen egyedül készítettem el a sminket, ami egyébként gyönyörű.
Nagyon jó lett, igen.
Kösz. Nagyon csinos vagyok benne. Kár, hogy nem látszik, de majd elképzeli, aki olvassa. Ez egy több órás munka, más mondjuk a ruhával tölt el órákat, én meg a sminkkel. Csak nekik egyszer kell megcsinálni, nekem meg mindig. Jó, hát valószínűleg ez majd kiegyenlítődik, tehát ha összeszámoljuk azt az órát, amit készülök a sminkkel, meg azt, amit azzal készülnék, ha én varrnám a jelmezt teljes egészében, akkor egykét alkalom után azért egálba jönnénk, de nyilván az elején még nem. Kétségkívül az is sok munka, meg hát nem olcsó mulatság ez se, a sminkcuccok nagyon drágák. Konkrétan egy vagyon.
Körülbelül mennyit költöttél arra, hogy most így szépen, Jokerként nézzél ki?
Az elejétől fogva?
Igen.
Az elejétől fogva úgy egy tizenöt-húszezer forintot, annyit biztos.
És melyik volt a legnehezebb része a jelmezkészítésnek?
Hát, ha a sminket a jelmezkészítéshez vesszük, akkor természetesen a smink volt a legnehezebb. Viszont nagyon nehezemre esett kifesteni a körmeimet zöldre, mert ritkán festek körmöt, és ezért okozott egy kis problémát. De azért megoldottam egész jól, leszámítva az egyiket, de az meg úgyse tűnik fel senkinek. És mint mondtam, ezt mindig meg kell csinálni újra.
Mennyi ideig tart ezt a sminket felrakni?
Összesen? Kettő óránál több.
Akkor gondolom nem így jöttél. Vagy mégis?
Hát az első részét, ami nem olyan feltűnő, konkrétan ezt a sebviaszos barna dolgot, ezt fölvittem otthon reggel, az háromnegyed óra volt. De csak azért, mert nem oda ragad, ahova kéne. Azt mondják, hogy ragad, meg hogy a kezeden formázd meg, de ha megformázod a kezeden, akkor onnan nem jön le többet. És mindig oda tapad, ahová nem kéne, tehát hogy ha belenyúlsz egy ilyen spatulával, vagy bármivel, akkor nem az arcodhoz fog ragadni, hanem a spatulához. És ez ugye nyilván nehézzé teszi a dolgot. Szóval ezt megcsináltam otthon, csak így simán üresen, aztán a maradékot meg az egyik mosdóban csináltam meg itt.
Akkor gondolom korán érkeztél.
Én konkrétan már itt voltam negyed… nem, fél kilenc körül, és tízig vártam, mivel nem akartak minket beengedni. Még úgy se, hogy én ugye versenyeztem. Lényegében hiába jöttem korán, így is csak tízkor engedtek be.
Jó a puskád.
Nem az enyém, csak kölcsönben van, de igen, hozzám tartozik. Mindig kölcsön szoktam kapni. Mindig… tehát az előző két alkalommal mindig kölcsön kaptam az egyik ismerősömtől, akit egyébként így ismertem meg, és nagyon jóban lettünk azóta.
Úgy ismerted meg, hogy szia, kölcsönadod a puskád?
Nem, igazából úgy volt, hogy neki nagyon tetszett a cosplayem, odajött, képet kért, mondta, hogy milyen jó, stb. Utána később a nap folyamán még egyszer találkoztunk, beszélgettünk. és akkor mondta, hogy próbáljam már meg ezt a bankos jelenetet. Tudod, volt a filmben egy ilyen jelenet, hogy Joker a puskával a hátán a bankban sétált, és mondta, hogy ezt csináljam már meg neki, és… /közben képet kérnek/ Hol tartottunk?
A puskánál.
Ja, a puska. Igen a puska… Tehát akkor mondta, hogy csináljam ezt a bankos járás dolgot, és nagyon tetszett neki, utána beszélgettünk és mondta, hogy nyugodtan, ameddig neki nem kell, addig lehet nálam a puska, mert milyen jól áll. Meg még van neki vagy három ezen kívül. Így alakult ez ki, és azóta megismerkedtem több emberrel is, aki ilyennel foglalkozik. Tehát ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy az ember ismerősöket, barátokat szerezzen, szerintem.
Nehéz elképzelni egy ilyen arcfestéssel az ismerkedést.
Hát, igen. Ehhez egy speciális, hogy mondjam, beállítottság kell, hogy ne üldözze el az ember azokat, akik esetleg próbálkoznának azzal, hogy megismerkedjenek veled… De hát akinek ez bejön, azzal lehet.
Akik ilyen rendezvényre járnak, azok…
Igen, nyilván toleránsak ezzel kapcsolatban. Eddig nem volt probléma.
Köszönöm szépen az interjút.
Igazán nincs mit. Máskor is nagyon szívesen.
Jövendőmondó fekete-fehérben
Követező utam egy fekete-fehér csíkos ruhás, cilindert viselő lányhoz vezetett, aki a Scuro-s Jukinak öltözött, és mint később kiderült, a legjobb jelmez kategóriában jelölt lett.
Hú, nagyon jó kérdés, én 2007 óta járok rendszeresen, úgyhogy sokadik.
És mindig új cosplay-t szoktál csinálni?
Nem. Az első conomra csináltattam egyet, utána nagyon sokáig nem cosplayeltem, és tavaly ősszel kezdtem el rendesen magamnak csinálni.
Mennyi ideig tartott elkészíteni ezt a cosplay-t?
Hát, általában úgy szoktam, hogy elég hamar elkezdem, és akkor így apránként, amikor kedvem van. Van, hogy egy hétig hozzá sem nyúlok. Így volt körülbelül két hónap, de a tényleges munkaidőt, azt szerintem egy hétre össze lehet szedni.
Minden egyes kiegészítőt te csináltál?
Tulajdonképpen igen. A nadrág az sima fehér volt, és befestettem, de végül is a cipőn kívül minden egyes részen dolgoztam valamennyit.
Mit gondolsz, melyik volt a legnehezebb része?
Fizikailag nehéz volt megszaggatni a ruhaujjat, mert azt hittem, hogy leszakad a kezem mire végeztem, de alapvetően, amivel a legtöbb meló volt, az a cilinder.
Hogyan készítetted el?
Az úgy volt, hogy én rájöttem, hogy elég sok cilinderes karaktert akarok, úgyhogy vettem egy fekete cilindert, hogy legyen egy alapom, és ez már a második, amit rádolgozok. Szoktam rá csinálni egy ilyen ráhúzós alapot, ez az a csíkos, és ahhoz lettek még a díszek: ez két hungarocell labda, megfestve, ezeken a drótokon pedig cellux van, és ablakmatricával lett lefestve, hogy összetartsa az egészet.
A gombokat, azt miből csináltad?
Ezek is hungarocell labdák.
Az idei conon mi volt, ami a legjobban tetszett neked?
Igazából azon kívül, hogy ugye voltam crafton, túl sok mindent nem csináltam, ami ilyen program lett volna, inkább barátokkal hülyéskedtünk, meg ilyesmi. Programokon annyira nagyon nem szoktam részt venni.
Nézelődtél a boltokban, volt, ami megtetszett, esetleg vettél valamit?
Igen. Nem akartam nagyon sokat költeni, de végül is sikerült, mert most kezdtem el nézni animében a Peacemaker Kurogane-t, ami ugye baromi régi, de én le vagyok maradva, és mindig ilyen régieket veszek elő. Megtaláltam a mangát teljesben, és ugye ennek a kiadója már megszűnt, és elég nehéz beszerezni, ezért úgy döntöttem, hogy rászánom és megvettem az egészet. Mást nem is nagyon vettem. Ja, meg még sushit.
Milyen volt a sushi?
Jó volt. Szoktam venni mindig, mert nagyon szeretem, és itt kéznél van, mondhatni.
Hogy érezted magad fönn a színpadon?
Meglepő módon baromi zavarban voltam, mert egyébként annyira nagyon nem szoktam. Most már másodszor megyek versenyre, és először nem tűnt föl, hiszen nem nagyon vagyok izgulós. Viszont most voltak ilyen apróbb kellékeim, amit így előveszegettem, és akkor láttam, hogy remeg a kezem, ami nagyon érdekes volt, ésúgy éreztem, hogy nagyon elrontottam, de aztán mások azt mondták, hogy jó volt így.
A közönségből amúgy nem lehetett látni, hogy izgultál.
Annak örülök. Alapvetően élveztem. Nyilván nem számítok rá, hogy nyerek, mert elég egyszerű a ruha, de hát csak úgy a fun kedvéért jó versenyezni.
Köszönöm szépen az interjút.
Nagyon szívesen, én köszönöm.
Folytatása következik…
