A Time Treker értékelésekor nagy bajban voltam. Sőt, a játékkal eltöltött első óra után meg is voltam győződve róla, hogy ez így nagyon nincs rendjén, vagy egyszerűen nem én vagyok a célközönség… aztán jött a fordulat. De mielőtt lelőném a poént így előre, először talán tárgyaljuk meg, hogy mivel is van dolgunk: a Time Treker egy ún. bullet heaven játék roguelike elemekkel, melyben számos pályát bejárva puffogtatjuk a felénk özönlő mutáns szörnyetegeket, miközben ügyesen kitérünk az útjukból – menet közben folyamatosan újabb és újabb fegyvereket és fejlesztéseket gyűjtögetünk, így növelve tűzerőnket, hogy aztán fokozatosan nagyobb és nagyobb mennyiségű mutánst tudjunk lepuffantani. Körülbelül a Vampire Survivors-t kell elképzelni, csak aranyos pixelgrafikával, animés karakterekkel és sci-fi körítéssel. S hogy miért is voltam eleinte annyira negatív a játékkal szemben? Mindjárt kiderül.
Fejleszteni és fejleszteni
Ha alapjaira kellene lebontanom a projektet, akkor körülbelül azt mondanám, hogy Time Treker-es élményünk a fejlesztések és upgrade-ek megfelelő kombinációján áll vagy bukik. Az alapok amúgy a helyükön vannak: egy-egy kampány során kristályokat gyűjtögetünk, melyekből további fegyver slotokat nyitunk meg, hogy egyszerre ne csak egy vagy kettő, de akár négy vagy öt vagy hat csőből ontsuk az áldást (meg a lézert, meg a rakétát, meg a miegymást). Minden egyes fegyvert továbbá számos eltérő módosítóval is elláthatunk, melyek ilyen-olyan bónuszokkal turbózzák el az adott mordályt: nagyobb sebzéssel, lassítást okozó jég effekttel, extra visszalökéssel, de például van olyan is, mellyel a szörnyek szépen felrobbannak, ha leöljük őket. Szóval választék az van. A szörnyeket lemészárolva XP-t is gyűjtünk, melyből szintet lépünk, ekkor pedig választhatunk egyet a játék által felajánlott három random fegyver vagy upgrade közül, csakúgy, mint a legtöbb rougelike-ban. Ha esetleg több ugyanolyan fegyvert kezdünk felhalmozni, az sem gond: kombináljuk a kettőt, s erősebb verziót kapunk, így például két Level 1 rakétavetőt összeolvasztva kapunk egy Level 2 rakétavetőt, és szépen örülünk magunknak. A Time Treker gyakorlatilag arról (is) szól, hogy minél több identikus cuccot harácsoljunk össze, s váljunk ezáltal egyre erősebbé.
Random-generált játékmenet
A véletlenszerűség természetesen így is megvan. Valamilyen szinten lehet befolyásolni a játék által hozzánk vágott random cuccokat – elrendelhetjük, hogy egy upgrade ne jelenjen meg újra a lehetséges felhozatalban, de kristály-fizetőeszközünket elköltve a három választható lehetőség helyett kérhetünk például egy másik hármat. Ettől függetlenül folyamatosan dübörög az RNG gépezet, mi pedig csak fogaskerekek vagyunk a nagy komplexusban. Ez nyilván kiszámíthatatlanná teszi ugyan a játékmenetet, de állandóan ki vagyunk szolgáltatva a random-generált tárgyaknak és fejlesztéseknek, ha pedig nem sikerül semmi jót kihalásznunk, akkor nagy eséllyel buktuk is az adott végigjátszást. Ha meghalunk, akkor a játék egyből lefújja az adott missziót, s szépen továbbtessékel a következőre, mi pedig meg csak prüszkölünk meg hápogunk, mint az összezavarodott kiskacsa. A játékkal töltött első órám így többnyire folytonos frusztrációval és ismételt Game Over képernyőkkel telt, karakterem elavult arzenálja ugyanis képtelen volt lépést tartani az egyre nehezedő és nagyobb szörnyhordákat ránk uszító pályákkal: amikor azt láttam, hogy 1600 ellenfelet kéne megölnöm, miközben még azon is vért izzadok, hogy a pálya első perce során ne tépjenek darabokra a szörnyek… nos, az nagyon demotiváló, a jó hír viszont az, hogy Game Over-t kapni egyáltalán nem a világ vége, sőt. Még a kudarcok révén is gyűjthetünk nyersanyagokat, melyeket permanens fejlesztésekre költhetünk, hogy a következő nekifutást már erősebben tudjuk kezdeni, s kevésbé kenjék el a szánkat. S ha az ember megnyeri a lottót és jó fegyvereket/upgrade-eket kap, akkor a játék amúgy felettébb élvezetes is tud lenni – amint megkaptam az első feloldható opcionális karaktert (akit mellesleg jóval erősebbnek éreztem, mint a kötelezően használandó kezdőkaraktert), felhúztam néhány rakétavetőt, adtam magamnak pajzsot és egyéb hatékony fegyvert, s olyan módosítókat pakoltam magamra, melyek minden lövéssel potenciálisan gyógyítanak… hát, akkor már beindult a buli, és én is jól szórakoztam. Még egy boss-szörnyet is simán le tudtam nyomni, ami korábban lehetetlennek érződött.
Összességében milyen játék a Time Treker?
Szóval igen, a végére megtetszett a Time Treker. A játék egy kellően addiktív, robbanásokban és golyózáporban gazdag bullet heaven, melyben annyi fegyvert és upgrade-et kapunk, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni: a klasszikus rakétavetőktől és láncfűrészektől elkezdve egészen az automatikusan célzó lézerekig és a mini fekete lyukakat generáló fegyverekig szinte minden megvan itt, ami egy jó partihoz kell. A fejlesztések és fegyverek gyűjtögetése tényleg a játék alapját képezik, a kampány során pedig abszolút el van várva, hogy a maximumot hozzuk ki a lehetőségeinkből – máskülönben esélyünk sem lesz a későbbi, nehezebb pályák legyűrésére. A dolog hátulütője nyilván az, hogy ha nincs szerencsénk, s rakétavetők és hatékony upgrade-ek helyett virgácsot hoz az RNG Mikulás, akkor viszont túrhatjuk azt a metaforikus havat minden erőnkkel, akkor sem lesz belőle győzelem – csak állandó frusztráció és gyakori Game Over-ek. Egyedül azt tudom tanácsolni, hogy ne adjuk fel, a játék ugyanis kis szerencsével tényleg élvezetessé tud válni. Csak a csillagoknak kell jól állni hozzá.
A Time Treker jelenleg Steam Korai Hozzáférésen érhető el.
