Scene Investigators – Lebilincselő nyomozó szimulátor – Ismertető

Üdvözlet, én lennék az a személy, aki állandóan minden egyes könyvespolcot és apró irkafirkát megvizsgál minden egyes kalandjátékban, úgyhogy sokat segít, hogy jelen alanyunk egy olyan játék, mely elvárja – sőt, megköveteli – hogy minden egyes könyvespolcot és apró irkafirkát megvizsgáljunk a sikeres nyomozás érdekében. A tökéletes kombináció, gondolná az ember, és igaza is lenne: a Scene Investigators egy kihívásokban gazdag, ám rendkívül lebilincselő „detektív szimulátor”, mely minden szempontból próbára teszi nyomozási és deduktív képességeinket, s egyben azt is bebizonyította… hogy ezen képességeimet még bőven van hova fejlesztenem. Úgyhogy ja. Mindenesetre beszélünk picit a játékról, mert (saját hiányosságaimtól eltekintve) nagyon jóra sikeredett.

Egy szoba, egy bűnügy, ezernyi apró nyom

Először talán el is magyaráznám, hogy konkrétan hogyan működik a dolog. Aki anno játszott a demóval, mint én, annak bizonyára nincs szüksége sok felvezetésre, a többieknek azonban íme a lényeg: hősünket gyakorlatilag bepottyantják egy-egy rekonstruált szobába, hol valamilyen bűncselekményt követtek el, nekünk pedig szépen helyszínelnünk kell, majd a végén megválaszolnunk számos kérdést az üggyel kapcsolatban. A sztori ugye az, hogy gyakornok nyomozóként épp vizsgázunk, a játék epizódjai pedig a rátermettségünk letesztelésére szolgálnak. A helyszíneken amúgy nincsenek NPC karakterek, sem egyéb csevegési lehetőség; csak mi vagyunk, meg a szoba, meg a több tucat megvizsgálandó csecsebecse. Személyi igazolványok, blokkok, bankszámla kivonatok, kukába pottyantott régi feljegyzések és még sok egyéb más várja, hogy felfedezzük és alaposan megvizsgáljuk őket, habár érdemes tudni, hogy nem minden egyes megvizsgálható dolognak van köze a bűncselekményhez és ezáltal a nyomozásunkhoz. Akadnak ugyanis bőven irreleváns tárgyak és információk is, így rajtunk múlik, hogy megtaláljuk – és kitaláljuk – hogy mi az, amire szükségünk van, és mi az, amit nyugodt szívvel ignorálhatunk. Néha a játék meg is próbál összezavarni, úgyhogy senki ne feledje: ha a válasz túlságosan is egyértelműnek tűnik, akkor lehet, hogy lapul még valami egyéb is mögötte. Előfordulhat, hogy újabb információkra teszünk szert, melyek alapjaiban változtatják meg az ügyről alkotott képünket.

A régimódibb játékosok természetesen elő akarnak majd venni papírt és ceruzát, a játék azonban gondolt mindenre, így van beépített, elektronikus jegyzetfüzet funkció és képlopási lehetőség is, jegyzeteinket, teóriáinkat és gondolatainkat pedig bármikor előkaphatjuk, ha éppen össze kell vetnünk valamit valamivel. Mindenesetre én rendkívül élveztem az egész folyamatot: az ember belép egy ismeretlen szobába, az ott találtak révén pedig elképzeli az itt lakó embereket, életüket, valamint a tragikus halálukhoz vezető körülményeket, miközben kacatjaik között turkál, mint valami túlbuzgó, túlkíváncsi betörő-palánta – egy idő után pedig elkezd összeállni a kép, kirakjuk a kirakósjátékot, a metaforikus lámpaizzó felpislákol elménkben, mi pedig büszkén bepötyögjük a válaszokat, és várjuk az eredményt. Ez egyrészt rendkívül kielégítő is lehet, néha azonban sokkoló, amikor azzal szembesülünk, hogy ja, hoppá, rosszul vontuk le a következtetéseket, dedukciónk hibás volt, a kérdések több, mint felére pedig helytelen választ adtunk. Én már csak tudom.

Természetesen a nyomok felkutatása és az információ-morzsák összerakosgatása révén kialakul minden tetthelyen egy-egy személyes háttérsztori is, ahogy megismerjük a karakterek motivációit és kapcsolatait, melyek gyakran valamilyen tragikus igazságot hoznak a felszínre. A Scene Investigators az ún. environmental storytelling (környezeti történetmesélés?) nagymestere, ezek a történetek pedig általában elég szívszorítóak – s habár a játékot aligha klasszifikálnám narratív kalandjátékként, valamilyen minitörténet mégis összeáll az ember fejében, azzal a különbséggel, hogy itt mindenre magunknak kell rájönnünk. Mindenesetre akadt nyomozásaim során egy-néhány kellemese „a-ha!” momentum, az biztos.

Nem csak hardcore detektíveknek

Aki a minden részletre kiterjedő nyomozást kicsit megfélemlítőnek tartaná, az se aggódjon: a Scene Investigaors ugyan nem könnyű, ám mégsem kizárólag a hardcore játékosoknak szól. Magamfajta casual detektívek is jól el tudtak szórakozni a játékkal, a továbbjutáshoz ugyanis nem szükséges minden egyes kérdésre tökéletes válasz adnunk – ha legalább egy részüket sikeresen meg tudjuk válaszolni, a játék már továbbenged, habár titokban lehet, hogy picit elítél, mint egy szigorú tanár. A Scene Investigators ennek ellenére pontosan az a játék, melyhez az ember újra meg újra visszatér, hogy de igen, ha törik, ha szakad, meg fogja válaszolni az összes kérdést. Habár meg kell jegyeznem: néha talán jobb elengedni a dolgot, és aludni rá egyet. Ez is segíthet.

Összességében milyen játék a Scene Investigaors?

A fentebb írtak alapján szerintem nyilvánvaló, hogy remekül szórakoztam a Scene Investigators-al. Vérbeli nyomozós játékkal van dolguk, mely abszolút koncentrációt és a legapróbb részleteket is felismerő, rendíthetetlen odafigyelést követel meg, valamint egy olyan, flexibilis elmét, mely képes a meglévő információ-foszlányok alapján értelmes következtetéseket, konklúziókat levonni. A helyszínek gyakran rejtett – és tragikus – háttérsztorikat tárnak elénk, a szereplők (áldozatok, elkövetők és barátok) közti kapcsolatok részletes hálójának feltárása azonban egyfajta katartikus élménnyel is szolgál, főleg, ha az ember képes sikeresen rájönni arra, hogy konkrétan mi is történt az adott szobában. Szóval akinek a fentiek felkeltették az érdeklődését, vagy csupán olyasfajta gamer, aki szeret mindent végigolvasni és megvizsgálni egy játékban – nos, nekik csak ajánlani tudom a Scene Investigators-t.