Meg tudja menteni a régi játékokat a GOG Preservation Programja és Álomlistája?

Aki kedveli a retro játékokat, vagy a 90-es és kora 2000-es években nőtt fel, az minden bizonnyal intim módon ismeri azt a folyamatot, amikor az ember megpróbál egy régi, gyerekkori játékot újra életre bírni egy modern számítógépen. S azt is tudja, hogy ez gyakran embert próbáló procedúra tud lenni. Az első feladat általában a legnehezebb: egyáltalán meg lehet vásárolni a játékot legális keretek között? Manapság ugye rengeteg retro kedvencet megtalál az ember a Steam-en és a GOG-on, de az óceán hatalmas, és sok-sok hal lubickol benne – a furcsa hasonlattal arra próbálok rátapintani, hogy nem mindent tudunk megtalálni a digitális áruházakban. Van például No One Lives Forever a Steam-en? Na ugye. Ha pedig meg is találjuk álmaink játékát, előfordult, hogy szétcrasheli magát, feltéve, ha egyáltalán hajlandó elindulni. De az is lehet, hogy nem támogatja a modern felbontásokat, mert miért is támogatná? S bőven benne van a pakliban az is, hogy külön kincskeresőtúrára kell indulnunk, hogy megtaláljuk a játék üzembe helyezéséhez szükséges rajongói modokat és egyéb eszközöket.

Régi jó játékok

A 25+ éve megjelent játékok életre lehelése közben így néha kicsit úgy érződik, mintha az embernek egyedül kellene egy agysebészeti folyamatot lebonyolítania, amikor szerintem legtöbben csupán arra vágyunk, hogy rábökjünk a New Game gombra és újra átéljük a szép múltbéli emlékeket.

S ekkor jön a képe a GOG és az ő Preservation Programjuk, ami ezzel (is) próbál segíteni. Ha egy játék úgy van feltüntetve az oldalon, mint egy “Good Old Game” (tehát „Régi Jó Játék”), akkor a GOG garantáltan vállalja, hogy a címet úgymond „frissen tartja”, hogy azt az egyszeri játékos még egy mai, modern gamer PC-n is el tudja indítani. Ezzel konkrétan három fontos dolgot is vállal a GOG: egyrészt, hogy a játéknak működnie kell a legtöbb mai Windows konfiguráción, másrészt, hogy az általuk árult verzió a legjobb változat PC-n, no meg azt is, hogy tech support támogatást is nyújtanak. A Preservation Program oldalát pásztázva rá is klikkelek az első ikonikus címre, ami szembejön: a Bullfrog klasszikus Dungeon Keeper 2-je, melyben anno a gonoszok szerepében építettük ki földalatti labirintusunkat. Ha tovább nézelődünk a játék áruházi oldalán, meg is találjuk a „Hogyan tettük jobbá ezt a játékot” („What improvements we made to this game”) szekciót, ahol általában szerepelnek ilyen-olyan kis javítások, fixek, no meg olyan fontosabb dolgok is, mint például az, hogy működjön a cucc Windows 10 és 11 alatt. Legendás címek folyamatosan kerülnek be a programba, a lista ezáltal csak növekszik és növekszik – s bizony növekedjen is. A Dino Crisis és annak folytatása például már szépen vissza is tértek a múlt homályából, ahogy az originál Resident Evil 3, valamint a Silent Hill 4: The Room is. Dicséretes.

Álomlista

A dolognak van azonban folytatása – vagy mondjuk úgy, hogy kiegészítése – is. A GOG ún. Dreamlist-je (vagy “Álomlistája”) gyakorlatilag egy, a játékosközösségre alapuló rendszer, melyen keresztel én, te, vagy akárki más szavazhat arról, hogy mely konkrét játékokat szeretné látni a GOG platformján. Ha valami nincs a listán, mi magunk hozzá is adhatjuk, a dolog így körülbelül a GOG eddigi Community Wishlist-jének örököseként funkcionál. Bevallom, ez kicsit kezdi a „túl jó, hogy igaz legyen” kategóriát súrolni, s nyilván én sem gondolom, hogy hirtelen egymás után fognak felkerülni a platformra az elfeledett, támogatás nélkül maradt klasszikusok napi szinten. Viszont voltak itt azért sikertörténetek is: emlékezhetünk például a Breath of Fire IV című régi JRPG-re, mely nemrég került a GOG-ra, pont a Preservation Program révén. Mindez számomra kicsit egy ilyen “na, ezt is megértem” pillanat volt: egy fokkal realisztikusabbá vált elmémben a gondolat, hogy igenis vissza lehet hozni a régi kedvenceket.

Az “Álomlista” elnevezés ettől függetlenül találónak érződik, lévén, hogy tényleg azt rakunk fel ide, amit csak szeretnénk – beleértve olyan címeket is, melyek soha nem jelentek meg PC-n. Ott van például a Shadow Hearts, egy sorozat, amely anno a PlayStation 2-őn született és sajnos vérzett is el, s azóta sem készült hozzá se újabb folytatás, se remake, se remaster, se semmi, egy esetleges PC átiratról pedig még álmodni sem mertünk. De természetesen megtalálunk olyan címeket is, mint a mai napig konzol-exkluzív Silent Hill (mármint a legelső), a roppant egyedi Parasite Eve, és még több tucat egyéb játék, melyek mind-mind a „de szép is volna, ha ez lenne PC-n” kategóriába sorolhatók. Nyilván mindenkinek megvan a személyes kívánságlistája, és nem is azért vagyok itt, hogy felsoroljam a sajátomat (itt lennénk egész nap), de a lényeget remélhetőleg sikerült áthoznom.

Ezen felül azt is elmondhatom, hogy a jövő eseményeit sem tudom megjósolni, s azt sem állítom 100%-os, rendíthetetlen meggyőződéssel, hogy minden Dreamlist-es cím felkerül majd a GOG-ra. Kicsit naiv lennék, ha tényleg így gondolnám. A kezdeményezés mindenesetre kiváló: ez egy remek lépés egy nagyon jó irányba. Jó látni, hogy van egy konkrét lista, ahol a gamerek kívánságai könnyen átlátható – és szavazatokkal erősíthető – formában kerülnek a nyilvánosság elé. Örülök, hogy itt van, mert ha mást nem is ér el, legalább az érdeklődést fel tudja mérni. Meglátjuk, mi lesz belőle; lehet, hogy csak a hopiumot szívom itt feleslegesen.

De valljuk be: mindenki szeret álmodozni egy kicsit.