You're reading the Hungarian version of this article.Click here to read the English version.

Majdnem halálos iramban – Bright Memory: Infinite Ismertető

Gare – 2021. november 11. 16:06
Share on

A Bright Memory címe lehetséges, hogy ismerősen fog csengeni nem kevés FPS rajongó fülében – sőt, sokatok talán még játszott is vele anno. De hogyan is lehetséges ez, ha a játék (jelen cikk írásakor) még meg sem jelent? Engedjétek meg, hogy leleplezzem a nagy rejtélyt: a Bright Memory ugyanis egy néhány éve megjelent rövid, tech demó-szerű bemutatkozó epizód volt, a Bright Memory: Infinite pedig elvileg a jobb, hosszabb, kibővített változat, mely többnyire azt ígérte, hogy... jobb, hosszabb, és kibővített lesz. Nos, mivel jómagam az eredeti Bright Memory-val összességében zéró másodpercet játszottam, így viszonyítási alapom nincs, azt mindenesetre elmondhatom, hogy a Bright Memory: Infinite hosszúnak aligha nevezhető, viszont jónak... elég jó. Én legalábbis jól elvoltam vele.

Tömény akció

Úgyhogy most jönne az a rész, amikor röviden beszámolok a sztoriról, meg arról, hogy konkrétan miről is szól a játék, kik a karakterek, ésatöbbi. A vicc az, hogy akárki, aki elolvassa a Steam-es játékleírást, az körülbelül már meg is kapta a történet tetemes részét. Ezt most nem azért mondom, mert saját lustaságom miatt próbálnám a tisztelt olvasót arra rábírni, hogy olvassa el maga a sztorit – pusztán arról van szó, hogy a játéknak konkrétan nincs sztorija. Mármint van... de igazából nincs. Ez így önmagában még nem a világ vége, lévén, lövöldözni jöttünk ide, nem Shakespeare-t olvasni. De ettől függetlenül az igazság változatlanul az, hogy a Bright Memory: Infinite körülbelül kétórás (két óras és tizenhárom perces, ha saját példámat akarom hozni) kampányának több, mint 90%-át azzal fogjuk eltölteni, hogy rosszfiúkat lövünk ágyékon, így talán mondanom sem kell, hogy nem túl sok idő marad történetmesélésre vagy karakterépítésre. Ez egy dirr-durr-csitt-csatt lövöldében ugye nem probléma, de aki arra számított, hogy a sztoritól fog valamit (akármit is) kapni, az... csalódni fog. Nem kicsit. Legjobb példa erre a fő gaztevő esete, akinek konkrétan a nevére sem emlékszem, s aki továbbá körülbelül kétszer jelenik meg az egész játékban: egyszer, amikor először látjuk, aztán legközelebb már csak akkor, amikor a fináléban jól ellátjuk a baját. A játék csak megy, mint a gőzmozdony, és soha, még egy milliszekundum erejéig sem lassít.

Futurisztikus fegyverek és szamurájkard

Beszéljünk most a játékmenetről. Ez kétségkívül a Bright Memory: Infinite legerősebb része, habár problémáktól még így sem mentes. Hősnőnk gyakorlatilag egy szuperkatona, ki hol futurisztikus fegyverekkel, hol katanával aprítja a jónépet (vagy éppen hárítja a golyókat), s mindeközben még Jedi mester módjára manipulálja a fizika törvényeit is, s repíti a levegőbe mit sem sejtő ellenfeleit. Amikor mindezeket a képességeket egyszerre használjunk, s cikázunk fel-alá a harcmezőn, a játék kifejezetten élvezetes tud lenni, s valóban akad néhány rendívül kielégítő akciójelenet a kampány során. Lehetett volna több, de ezt most hagyjuk. Azt azonban mindenképp meg kell említenem, hogy az irányítás, főleg elsőre, némileg... kaotikus tud lenni. Az E gombbal kardunkkal suhintunk, az F gombbal cyber-karunkat használjuk (a tárgyak felvétele is ezzel a gombbal történik, ami abszolút nem vezet kellemetlen szituációkhoz, ugyan...), a Tab lenyomva tartásával tudunk golyókat hárítani, a B-vel pedig lőszertípust válthatunk... és még sorolhatnám. Ez kicsit így egyszerre sok tud lenni, főleg a harc hevében, úgyhogy aki nem rendelkezik egy virtuóz zongoraművész hosszú, fürge ujjaival, az néhol gondban lesz. Némi gyakorlás után mindenesetre könnyű belelendülni a dologba, s egyenesen elveszni a nonstop akcióban, mely tartogat tarsolyában néhány előre megrendezett, ám annál látványosabb szekvenciát, beleértve egy rövid részt, mely során egy rakétákat lövöldöző jövő-autó volánja mögé huppanunk. Úgyhogy ez klassz volt.

Bossharcok újrahasznosítva

Mindezek ellenére a Bright Memory: Infinite legégetőbb problémája abban rejlik, hogy a kampány tartalmilag meglehetősen vérszegény, s itt nem csak az imént említett kétórás hosszra gondolok, hanem arra is, hogy az ellenfelek egyáltalán nem változatosak (többnyire katonacsávót és középkori harcoscsávót fogunk látni), sőt, a játék még bossharcait is (mind a kettőt) képes újrahasznosítani, úgyhogy készüljünk fel rá, hogy ugyanazokkal az ellenfelekkel kell megküzdenünk újra meg újra. Ouch. A kampány során amúgy a játék még beiktat egy rendkívül unalmas és fantáziátlan lopakodós részt is, mert ezt ugye minden játékba bele kell erőszakolni, még akkor is, ha nincs rá szükség. És itt abszolút nincs rá szükség, főleg úgy, hogy a kedves hősnőnk által forgatott kisbalta a képernyő felét kitakarja, a szerencsétlen játékos meg nem lát tőle semmit. Öröm az ürömben, hogy ezen lopakodós részt csak egyszer követi el a játék, s akkor is elég hamar végeszakad, mi pedig nyugodt szívvel térhetünk vissza a jól megszokott lövöldözéshez.

Összességében milyen játék a Bright Memory: Infinite?

Összességében a Bright Memory: Infinite gyakorlatilag egy interaktív akciófilm, hol az ember csak hátradől, és élvezi a show-t. Pörgős, gyönyörű és akciódús, viszont érdembeli tartalomban némileg szegény: az ellenfelek kissé unalmasak és egyáltalán nem változatosak, a bossharcokból kevés van, és még azt a keveset is egynél többször süti el a játék, a kampány továbbá lineáris és körülbelül két óra hosszú. A sztori pedig szó szerint egy nulla. Egy szó, mint száz: a játék hamar kifogy az ötletekből, rövid hossza így bizonyos szempontból még áldásnak is betudható – ha ennél hosszabb lenne, valószínűleg ráuntam volna, de így, ennyinek pont jó volt. Jól elszórakoztam vele, amíg tartott, de mindenképpen figyelmeztetnem kell a játék iránt érdeklődőket: aki egy tartalmakban gazdag, hosszú és változatos FPS élményre vágyik, az nem itt fogja megtalálni.


If you liked this article, follow us on our channels below and/or register!
Discussions