You're reading the Hungarian version of this article.Click here to read the English version.

Könnyű azt mondanom, hogy az „AI rossz”, de a helyzet súlyosabb: a mesterséges intelligencia az online kultúrának is árt

Gare – 2026. március 12. 22:56
Share on

Megjegyzés: Jelen írás szimpla véleménycikk, nem minden részletre kiterjedő tudományos kutatás.

Aki az elmúlt években járt az interneten, vagy böngészte a közösségi médiát, az bizonyára tisztában van vele, hogy a mesterséges intelligencia online életünk szerves részéve vált. Az AI használata és jelenléte amúgy már egy ideje egy kellően megosztó témaként szerepel a köztudatban, több okból is – elsősorban akkor üti fel a fejét, amikor a kreatív és művészi alkotásokról esik szó. Egy mesterséges intelligencia képes cikkeket írni, képeket létrehozni, sőt, még olyan videókat is csinál, amiben egy óriásmacska pofozkodik Godzillával, mindezt pedig villámgyorsan, kis túlzással egyetlen gombnyomásra. A határ a csillagos ég, így sokan izgatottan fogyasztják és használják az AI-t, és ugranak fejest ebbe a mesterségesen generált szép új világba. A kérdés azonban felmerül: kell ez nekünk? Sőt, jó dolog egyáltalán?

Nyilván csak a saját személyes véleményemet tudom képviselni, de szerintem egyáltalán nem.

Alkotó és alkotás

Itt elsősorban nem is csak a legnyilvánvalóbb dolgokra gondolok – például arra, hogy mennyire sértőnek találom ezt a művészekkel szemben, akik szívüket-lelküket belerakják egy-egy alkotásba, de arról sem, hogy miként hat a környezetre, a munkahelyekre, és miegymásra. És igen, ezért is kell az embernek eladnia a fél veséjét, ha új RAM-ot szeretne venni manapság. Napokig lehetne vitatkozni arról is, hogy én speciel miért nem tartom valódi műalkotásnak az AI-al létrehozott tartalmakat. Képzeljük el: William Shakespeare talál az utcán valami random fickót, és megkéri, hogy ugyan írjon már neki egy tragédiával végződő színdarabot, mely két rivális család fiatal tagjának tiltott szerelméről szól. Emberünk meg fogja magát, és X idő elteltével visszatér az öreg William-hez, és átadja neki a kész Rómeó és Júliát, melynek szövegét más alkotók munkáiból másolta és fogalmazta át – tisztára, mintha csak egy, a filmekben oly gyakran látott váltságdíj levelet ragasztózott volna össze, újságokból és magazinokból kivágott betűkkel. Ebben az esetben elmondhatjuk, hogy Shakespeare „írta” a művet? Esetleg valódi művésznek kiálthatjuk ki a megbízott embert, alkotását pedig nevezhetjük-e valódi művészi alkotásnak? Én erre három hatalmas nemmel válaszolnék. Amikor egy air fryer gombjain pötyögök és beállítom, hogy mit szeretnék, attól én még nem lettem profi szakácsmester, így a promptok begépelésétől sem lesz senki művészember, szerény véleményem szerint.

Mindez a videojátékos világra is kihat. Nemrég volt egy sztori, mely gyakorlatilag arról szólt, hogy a Unity szerint akár teljes egészében AI által létrehozott casual játékokat is kaphatunk majd. Képzeljük el, mi történne, ha a piacra ömlik ez a sok legenerált produktum. A játékipar túlzsúfoltsága aligha új probléma, már a múltban is előkerült a téma – a hatalmas mennyiségű olcsó „asset flip” játék gamer-piacra gyakorolt negatív hatása már a Steam Greenlight idejében is rendre elő-előkerült, már ha valaki emlékszik még a Steam Greenlight-ra. Valahogy nem érzem azt, hogy a többezer új AI-generált Candy Crush klón olyan sokat dobna a videojáték-ipar jelenlegi állásán.

De ha még ezt a témát félre is tesszük, számomra pontosan azért annyira izgalmas a játékvilág, mert a legjobb projektekben mindig ott van az a kreatív szikra, az a vízió, ami végül játékká válik a végén – a kész alkotáson pedig érezni költő lenyomatát, a maga tökéletlenségeivel együtt. Én pedig erre vagyok kíváncsi, nem arra, amit egy AI odahány az ölembe néhány megadott instrukció alapján.

Egy screenshot a Resident Evil: Requiem játékból

Mesterséges valóság

A fentieken túl továbbá úgy érzem, hogy az MI jelentősen változtatott azon is, hogy hogyan kezeljük az online szférát, főleg mai, képernyő-centrikus életünkben. Talán az egyik leggyakrabban ismételt szólásom az utóbbi időkben az, hogy „Ez most AI?”, ami szerintem már önmagában is sokatmondó. A mesterséges intelligencia által generált tartalmak elterjedése rengeteg embernek adta meg a lehetőséget a félrevezetésre és a megtévesztésre, így egyre kevésbé tudjuk megállapítani, hogy mi a valódi, és mi nem. Akármire rá lehet mondani, hogy jaj, ez csak AI. Volt réges-régen egy nyilvánvalóan hamis Einstein idézet: „Ne higgy el mindent, amit az interneten olvasol”, a dolog pedig már azóta egy hatalmas mém, mióta az eszemet tudom. Az AI révén azonban kicsit felerősödött a mondat jelentősége, és már nem lehet annyira önfeledten kacarászni azon, hogy Einstein ilyet ugye soha nem is mondott. Sokan tényleg elhiszik valamiről, hogy ez igazi, sőt, helyenként még én magam is beleestem az AI csapdájába: előfordult, hogy teljesen legitim alkotásról gondoltam azt, hogy AI. A mai napig frusztrál, hogy a mesterséges intelligencia révén egy gyanakvásra, kételkedésre épülő légkör alakult ki, mert az ember már a saját szemének és fülének sem hihet.

És akkor ott vannak az AI chatbotok is, mint például a Grok vagy a ChatGPT. Azt tapasztalom, hogy lassan már tényleg elértünk egy pontot, hogy az emberek minden apróságért rohannak is a AI-hoz, hogy az megmondja nekik, mit gondoljanak. Amikor azt látom, hogy valaki a Grok-tól várja a megoldást valamire, az AI pedig 100%-os magabiztossággal ad helytelen választ a kérdésére, az nem kicsit lehangoló. Főleg azért is, mert úgy érzem, folyamatosan romlik a kritikus gondolkodás iránti vágy, és a felszínre tör a mentalitás, miszerint csak meg kell kérdezni az AI-t, és minden jó lesz. Mert az AI úgyis jobban tudja. Végülis gép, úgyhogy miért is hibázna?

A spektrum egyik végén tehát ott a vak hit, a másikon pedig a folyamatos paranoia és gyanú: az AI sokunkat arra „nevelt”, hogy mindent és mindenkit megkérdőjelezzünk; hogy semminek ne higgyünk, mert nagyon könnyű félrevezető, hamis információkhoz jutni, amikor az AI tartalmak gyakran pontosan arra mennek rá, hogy megtévesszenek. Nemrég történt, hogy a VideoGamer nevű oldal Resident Evil: Requiem cikke kapcsán felmerült az AI-használat gyanúja. Sőt, nem csak a cikk, hanem maga a cikkíró kapcsán is – nagyon olyan szaga volt az egésznek, mintha kamu, látszólag nemlétező emberekről próbálnák elhitetni velünk, hogy valódi hús-vér cikkírók. Ami, valljuk be, tényleg annyira durva, már-már disztópikus, hogy az embernek a Snatcher című régi Hideo Kojima-játék jut eszébe, melyben androidok veszik át a hús-vér emberek szerepét a társadalomban. Ez is része annak a kulturális fordulatnak, melynek szerintem épp most vagyunk szemtanúi: átrendeződtek a játékszabályok az internettel és a technológiával kapcsolatban, az eddig is meglévő problémák pedig hatványozottan felerősödtek.

Kevesen vitatnánk, hogy az emberiség a történelem során folyamatosan technológiai innovációkkal tette saját maga számára könnyebbé az életet – gyenge húslények vagyunk, de az elménket mindig is tudtuk kamatoztatni. Úgyhogy én sem ellenzem a technológia előrehaladását – évszázadok óta így fejlődik az emberi faj, így a részemről is álszentség lenne, ha az AI minden létező formáját elítélném. Biztos vagyok benne, hogy vannak etikusan elfogadható módjai a technológiának, tudományos és egészségügyi területen nyilván hasznos tud lenni, és bizonyos organizációs folyamatokat is fel tud gyorsítani az ember számára. Ami azonban a művészi és kreatív területet illeti, ott szerintem nincs helye az AI-nak.

Palackba zárt szellem

Úgyhogy mi is a konklúzióm? Hogy az AI rossz? Nyilván ezt is lehet mondani, de igazából én a „miért rossz” vetületét szerettem volna kicsit megvilágítani a dolognak az én személyes szemszögömből. Van megoldás? Hát, egy kicsit jobb átláthatóság nem ártana kezdésnek. Mint azt anno a tavalyi Clair Obscur-féle AI incidens kapcsán is megírtam, a mesterséges intelligencia már itt van velünk, és valószínűleg nem is megy sehova. Mindenesetre változatlanul azt érzem, hogy ez egy olyan lejtő, amin jó lenne, ha nem csúsznánk még mélyebbre – ha túlságosan is elmosódik a különbség az emberi és az AI-generált tartalmak között, annak végül csak mi isszuk meg a levét.


Van véleményed a témáról? Egyetértesz a mondanivalóm lényegével, vagy te esetleg máshogy látod a dolgot? Ha lenne kedved megdumálni és elmondani a véleményed, szívesen várunk Discord szerverünkön! Tartalmas és jó hangulatú beszélgetésekre mindig vevők vagyunk.


If you liked this article, follow us on our channels below and/or register!
Discussions