Ismerős terep – Ender Magnolia: Bloom in the Mist Korai Hozzáférés – Első ránézésre

Az Ender Lilies számomra 2021 egyik legjobb játéka volt – melankolikus hangulata és vizuális stílusa, valamint a soulslike és metroidvania elemek mesteri összekotyvasztása mind-mind elérték, hogy rendkívül élvezetes élménnyel gazdagodjak. Az Ender Magnolia ezen sikertörténet folytatása, mely ismét egy elátkozott, megváltásra váró világba kalauzol el. Ezúttal az ún. Land of Fumes-ba utazunk, hol a mesterséges létformaként megalkotott Homunculus-ok a területet beborító mérgező gázok ártalmas hatása miatt vérengző fenevadakká változtak – hősünk Lilac, a fiatal „Attuner”, kinek különleges adottsága, hogy képes meggyógyítani, s a jó útra visszatéríteni a gázok által megmérgezett áldozatokat, mindeközben pedig saját elveszett emlékeit is igyekszik visszaszerezni.

Ismerős terep

Az eredeti játék óta ugyan évek teltek el, az Ender Magnolia elindításakor mégis úgy éreztem, hogy soha nem mentem túl messzire. Az általam irányított főhős ugyan megváltozott, s a kaland helyszíne is új, ami azonban megmaradt, az a projekt alaphangulata, valamint a világ által árasztott gyönyörűen szomorkás atmoszféra – a zongoraszóval felcsendülő, s néha kellemes éneklékessel társuló soundtrack pedig csak a hab volt a tortán. Lilac az első játékban szereplő Lily-hez hasonlóan többnyire védtelenül vág bele kalandjába, hamarosan azonban új segítőtársakra tesz szert: a gázok földjén rekedt Homunculos-okra, kik – szintúgy az elődhöz hasonló módon – gyakorlatilag fegyvereinkként funkcionálnak, s „helyettünk” harcolnak, számos eltérő képességgel bővítve arzenálunkat. A játék során számos Homunculus-t állíthatunk szolgálatunkba, s köthetjük egyedi támadásaikat specifikus gombokhoz, mely ugye azt eredményezi, hogy ezáltal egyszerre több támadást vagyunk képesek elsütni – habár említendő, hogy ezen támadásoknak mind-mind megvan a maga cooldown ideje, hogy a dolognak legyen azért valami ritmusa is. Alaptámadásunkat a történet során bemutatkozó első Homunculus révén kapjuk meg, s ezáltal képesek leszünk gyors kardsuhintásokra, a sztori előrehaladtával azonban ennél sokkal változatosabb opciókra is szert teszünk majd, a pisztolylövésektől elkezdve a hatalmas kétkezes fegyvereken át egészen az ellenfeleinket lefagyasztó különleges támadásig. Ez a fajta folyamatos progresszió és változatosság számomra így rendkívül élvezetessé tette a játékban való előrehaladást.

Bossok és képességek

A Korai Hozzáféréses változattal eltöltött órák során körülbelül azt a következtetést vontam le, hogy hősnőnk fegyverarzenálja rendkívül hatalmas erővel bír, s gyakran vettem észre, hogy milyen könnyen terítem le a játék átlagellenfeleit egy-egy jól összehangolt Homunculus-kombóval. Az elsöprő támadásoknak azonban ára van, Lilac életereje ugyanis csupán néhány ütés bekapása után már kritikusra fordul, úgyhogy valamilyen szinten oda kell bizony figyelnünk, gyógyítani magunkat ugyanis csak néhányszor tudjuk, csakúgy, mint a legtöbb soulslike-ban. Ellenfelekben kapunk ilyen-olyan variációt, a lebegő, apró golyókat lövöldöző robotkáktól elkezdve a lángszóróval a földet beborító lényekig; a bossharcok is az élvezhető, nagyobb szívatásoktól mentes kategóriába sorolhatók, s külön tetszett, hogy ellenfeleinknek volt egy stagger (megtántorodás) sávja is – ha ezt lemerítjük, akkor a boss néhány másodpercre lebénul, mi meg beviszünk pár ingyen csapást.

Ami a játékmenetet illeti, a testreszabhatóság úgy érzem, fontos szerepet játszik a projektben: nem csupán számos eltérő képességgel felvértezett Homunculus-t kapunk, de ezen Homunculos-ok képességeit még a világban található nyersanyagokkal további is fejleszthetjük. Érdemes tudni, hogy ezáltal nem feltétlen tesszük objektíven erősebbé az adott Homunculus képességét, hanem inkább megváltoztatjuk azt, az eredmény pedig vagy illeszkedik játékstílusunkhoz, vagy nem. Hogy egy konkrét példával éljek, legelső Homunculus-unk képessége révén gyors kardtámadásokat kapunk, melynek előnye a sebesség; lehetőségünk lesz azonban ezt egy hatalmasat suhintó, kétkezes baltára változtatni, itt pedig el kell döntenünk, mire van nagyobb szükségünk, erőre vagy gyorsaságra. Lényeg a lényeg, a játék extra lehetőségekkel és alternatívákkal szolgál, hogy úgy alakítsuk fegyver-repertoárunkat, ahogy nekünk tetszik, ezen változatosságnak pedig kifejezetten örültem.

Ami a felfedezést illeti, az Ender Magnolia többnyire egyszerűre veszi a figurát, legalábbis az általam eddig látottak alapján – ennek oka azonban lehet szimplán a Korai Hozzáférés is. S habár néhol találtam egy-egy titkos átjárót, valahogy nem emlékszem olyan sok helyszínre, ahol azt mondtam volna magamnak, hogy „na, ide később biztos vissza akarok majd jönni”. Sőt, a térkép külön színkódolással is jelzi, hogy mely zónákban akad még feltárandó dolog, úgyhogy ezáltal is könnyebb dolgunk lesz. Maguk a zónák mindenesetre gyönyörűek, a játék vizuális stílusa pedig mesés – a mérges gázok földje nagyon hamar képes volt magába szippantani, főleg úgy, hogy NPC karakterekkel is találkozunk és társalgunk itt-ott, mely további életet lehet a világba, ahogy az is, hogy a mentési pontoknál Homunculus társainkkal is cseveghetünk, ha úgy tartja kedvünk.

Összességében milyen játék az Ender Magnolia: Bloom in the Mist?

Rövid végszóként azt mondanám, hogy meg vagyok elégedve az Ender Magnolia Korai Hozzáféréses változatával. A játék másodpercek alatt magával ragadja az embert, gyönyörű, sötétséggel átitatott világa és hangulata pedig élvezetes, csiszolt játékmenettel párosul. Az Ender Lilies harcrendszerét örökölte a folytatás is, az egyfajta szellem-segítőként operáló Homunculus-ok használata pedig kielégítő; az ember érzi minden csapás és suhintás súlyát. Az pedig, hogy képességeinket, támadásainkat más-más eltérő változatokra cserélhetjük, szinten nagyon tetszett, s kellő mennyiségű változatosságot injektált a projektbe. Nagyon az a megérzésem, hogy méltó utódot kapunk majd az Ender Magnolia-ban, a teljes változat által nyújtott további kalandokat így izgatottan várom.

Az Ender Magnolia jelenleg Korai Hozzáférésen érthető el, míg a teljes verzió 2025 január 23-án fog debütálni.