Az első benyomások, mint tudjuk, nagyon fontosak. S pont ezért is nyitok azzal, hogy ne ítéljétek el túl hamar a Bygone Dreams: Prophecy című 3D-s akció-kalandot: a Prime Time műhelyében hegesztett projekt ugyan aligha kezdi történetét a legizgalmasabb módon, s bizony én is picit elhamarkodva ítélkeztem felette – de ekkor jött a kellemes meglepetés, és az, hogy a játék bizony összeszedte magát. Nem is kicsit. Habár a Bygone Dreams: Prophecy aligha próbál forradalmit letenni az asztalra, amit kapunk, az végeredményében egy korrekt, élvezhető akció-kalandjáték, melyen bőven látszik, hogy bizony sok-sok ötletet passzíroztak bele – feltéve, ha eljutnunk odáig, hogy ezeket lássuk is.
Ismerd az ellenfeled
Mindenesetre vegyük kezdésnek a harcrendszert. Első körben azt a látszatot kelti, hogy egyszerű kaszabolás lesz, mely során csak hadonászunk és suhintgatunk mindennemű gondolkodás nélkül. A játék pedig erre azt válaszolja, hogy ja, amúgy be tudod szkennelni az ellenfeleket, hogy kicsit részletesebben is megismerd a gyengepontjaikat. Huh. Hát oké. Szóval vannak itt különféle elementális adottságok, többféle fegyvertípus, kombók, távolsági fegyverek és mágia is. Kapunk egy craftolási rendszert is, mellyel hasznos, hősünket erősítő tárgyakat, bájitalokat és egyebeket készíthetünk a pályákon összeharácsolt alapanyagokból. Az ellenfeleknek mind megvannak a maguk adottságaik, egyedi támadásaik, s főleg a bossharcok esetében érezzük azt, hogy nagyon résen kell lennünk, ha sikerrel szeretnénk járni. Sok minden nem kiforrott még, s vannak setesuta pillanatok, de kezdésnek ez nagyon jó.
Mitikus lények és túlvilági atmoszféra
Ami a helyszíneket és azok változatosságát illeti, a játék itt is bizonyítja rátermettségét. A kezdő, úgymond „tutorial” helyszín kicsit még gyengének, egyhangúnak érződik, de a játék hamar lendületbe kapcsol az ezután következő két zónával: az egyik egy Prince of Persia hangulatú mesepalota mitikus lényekkel és túlvilági atmoszférával, míg a másik egy barátságos és kevésbé barátságos robotok által benépesített steampunkos roncstelep. Mindkettőnek megvan a maga stílusa, identitása, s jómagam is csak ámultam azon, hogy mekkora kreativitással lettek megalkotva, főleg a bevezető zóna egysíkú fantasy erdőjéhez képest. Ezeken a helyszíneken amúgy kapunk némi lightos fejtörő-oldást is: volt, hogy lézertornyokat kellett pozícióba forgatnom, hogy egyről a kettőre jussak, máshol pedig színkódolt kapukat kellett a megfelelő sorrendben aktiválnom. Nem kell semmi komplexre gondolni, és PhD diplomára sem lesz szükség a továbbjutáshoz, de összességében nagyon tetszettek a játék agytornázós részei is, mert tökéletes „pihenőt” adtak két harc között, s bennem is valahol itt kezdett körvonalazódni a gondolat, hogy igazából egy tök klassz kis játék ez.
Döccenők
Természetesen a negatívumokról is szót kell ejtenünk, így itt meg is említem, hogy a játék jelen állapotában még picit bugosnak érződik. Nem egyszer fordult elő velem a teszt során, hogy karakterem véglegesen beakadt a környezetébe – vagy valamilyen objektumba –, ezáltal arra kényszerítve engem, hogy egy korábbi állást töltsek vissza. Egy ennél jóval bosszantóbb bug pedig majdnem megakadályozta, hogy továbbjussak egy bizonyos helyszínen, s kis híján idő előtt pontot tett kalandjaimra. Úgyhogy gondok azért akadnak még. Amúgy maga a történet sem ragadott meg a demó során, habár ez természetesen bőven változhat még, így korai is lenne ítéletet mondani felette.
Összességében milyen játék a Bygone Dreams: Prophecy?
A fentiek ellenére mindenesetre kellemes meglepetéséként éltem meg a Bygone Dreams: Prophecy rövid prológus-demóját. A játék ugyan nem találja fel a spanyolviaszt, vizuális stílusa, játékmenete és hangulata révén azonban egy korrekt, élvezetes, jól összerakott 3D akció-kalandként tudtam elkönyvelni, melyben kompetensen ötvöződnek a harcok, a felfedezés, és a fejtörőoldás. Remélhetőleg a továbbiakban is ilyen minőségre számíthatunk.
A Bygone Dreams: Prophecy ingyenesen elérhető a Steam-en, míg a teljes játék Bygone Dreams címen fog megjelenni idén júniusban.
