Mindig is tiszteltem az egyszerű, de nagyszerű koncepciókat – főleg, ha jól is vannak kivitelezve. Elátkozott raktárépület? Oké, jöhet. Mai alanyunk pedig pontosan ezt nyújtja: az ORDER 13 egy belső nézetű horrorjáték, melyben egy magányos raktári dolgozót alakítunk, miközben ilyen-olyan rendeléseket dobozolunk be, s küldünk el cégünk vásárlói számára. Egyszerűen hangzik, ugye? Csak ki kell nyomtatni a rendelés adatait, megtalálni a szükséges árucikket a raktár megfelelő polcán, majd visszavinni irodánkba, becsomagolni, és leadni. Egyszerű is lenne, ha átlagos raktáros-szimulátorral játszanánk, de emlékezzetek, mit mondtam az elején: ez bizony horrorjáték. Rémálomszerű szörnyetegek ólálkodnak az épület sötétjében, a tét pedig a túlélés – de legalább ott van hű macskánk, aki az átélt borzalmak ellenére vidáman nyávog a fülünkbe. Két vérfagyasztó élmény között mindig megnyugtató tud lenni az ilyen, na.
A kezdetek: szimpla raktárosi munka
Szóval hogyan is működik a játék? Hát, őszintén szólva kb. úgy, ahogy azt fent leírtam. A kinyomtatott rendelési papíron látszik, hogy a raktár melyik sorához és polcához kell elkutyagolnunk, valamint a kód, amit majd be kell pötyögnünk, hogy hozzáférjünk a megrendelt árucikkhez. Ezt a kódot amúgy meg is jegyezhetjük, de semmi nem tart vissza attól, hogy nyomjunk egy screenshotot róla, és így „emlékezzünk” – nekem amúgy is rossz a memóriám az ilyenekhez, úgyhogy ezt az apró csalást nézzétek el nekem. Mindenesetre van továbbá egy napi kvóta is, amit el kell érnünk, tehát minden nap egy fix mennyiségű pénzt kell összeszednünk a kiküldött rendelések által. Ez az összeg a napok elteltével egyre magasabbra szökik, ami ugye azt is jelenti, hogy egyre több időt fogunk a sötétbe burkolódzó polcok – és vérszomjas szörnyek – között tölteni.
Megjelennek a túlvilági lények
Mindenesetre a raktárt járva első körben csak apróbb furcsaságokra leszünk figyelmesek – itt egy kis nesz, ott egy hangosabb csörömpölés. A napok teltével azonban szépen beindul a buli, mi pedig megannyi véres és túlvilági látványban részesülünk, sőt, még egy rothadó, mutáns bányarém is elkezd fel-alá járkálni a raktárban, aki ha meglát, egyből elkap és jól kiszívja a csontvelőnket (értsd: jön a Game Over). Szóval nem elég, hogy a szörny-mumussal bújócskázunk, mint anno az Alien: Isolation-ben, közben még melózni is kell, a megrendeléseket ugyanis ettől függetlenül kénytelenek vagyunk teljesíteni a napi kvóta érdekében – sőt, további cukiság, hogy a játék előrehaladtával egyre mélyebbre és mélyebbre kell hatolnunk a raktárba egy-egy rendelés beszerzéséhez, ami ugye azzal jár, hogy egyre távolabb kerülünk a csekély biztonságot nyújtó irodánktól. Mindez pedig időre is megy: macskánk életerő-sávja folyamatosan csökken, miközben a raktárt járjuk, ha pedig elfogy, akkor kampec. Az óra tehát ketyeg, nekünk pedig folyton nehéz döntéseket kell hoznunk, s előre meg kell terveznünk, hogy konkrétan mit vagyunk hajlandóak bevállalni: „Be tudok szedni három tárgyat, vagy már csak kettőre van időm? Mi van, ha elkap a szörny visszafele jövet?” És így tovább.
Horror és jump scare
Bevallom, habár a játék előszeretettel alkalmaz jump scare-es ijesztéseket, ennek ellenére a horrorisztikus alaphangulatot tisztességgel megteremti. A sötét, elhagyatott raktárépületektől még egy átlagos, nem-horror játékban is a libabőr kerülgeti az embert, a cuppanós léptekkel botorkáló zombilény így érthetően dob egy kicsit a hangulaton, az ember tenyere pedig bele tud izzadni a dologba. Egy-két konkrétumba azonban mégis bele kell, hogy kössek. Első körben jobban értékeltem volna, ha a játék ad magának egy kis időt lélegezni. Ha egy kicsivel hosszabb a felvezetés, ha kicsit tovább tart az audiovizuális ijesztgetés, és várt volna a játék egy picit, mielőtt a játékosra uszítja a bányarémet, talán jobb lett volna a végeredmény – de lehet, hogy csak én látom ezt így. Másik problémám a hangok terén merült fel: a fentebb említett Alien: Isolation-höz hasonlóan a szörnyeknek itt is hangos, könnyen kivehető és meglehetősen dübörgő lépteik vannak, így mindig tudjuk, ha éppen a közelben lófrálnak. A dolog bökkenője az, hogy a léptek hanghatását enyhén megtévesztőnek éreztem, nem volt ugyanis mindig egyértelmű, hogy egyrészt milyen irányból jön a rém, vagy hogy éppen mennyire közel van hozzám – összességében nem hatalmas probléma, de itt-ott mégis okozott némi zavarodottságot.
Túlélés a raktárban
Érdemes még megemlítenem, hogy a játék során számos „fejlesztést” és egyéb dolgot is vásárolhatunk a megrendelésekből gyűjtött pénzünkből. Növelni tudjuk például macskánk életerősávját, mely a gyakorlatban annyit jelent, hogy több időt tudunk a raktárban tölteni, mielőtt vissza kéne vonulnunk a biztonságot jelentő irodába. De akad itt hátizsák is, mellyel egyszerre több tárgyat tudunk magunkkal cipelni, valamint futócipő is a gyorsabb közlekedéshez, és még sorolhatnám. Ahogy nő a bevételünk, idővel a raktár többi helységét is megnyithatjuk, így például lemerészkedhetünk a szintúgy elátkozott alagsorba – s körülbelül itt kezd el a játék izgalmasabb és valamivel nehezebb is lenni.
A fő raktárhelység ugyanis kellően tágas, és megannyi lehetőséget ad arra, hogy távol maradjunk a mumustól, az alagsor ezzel ellentétben azonba relatíve kicsi és zsúfolt, ami ugye gyakran a szörnynek kedvez. Nem egyszer fordult elő, hogy épp pötyögtem be a kódot, miközben zombi-barátom a polc másik oldalán somfordált a véremre szomjazva, s csak másodperceim voltak arra, hogy gyorsan felkapjam az árucikket és elhúzzak az ellenkező irányba. De volt olyan eset is, hogy pont egy hirtelen a képembe tolt jump scare ijesztés rémisztett meg annyira, hogy elejtettem a cipelt árut, és a sötétben kellett bóklásznom egy darabig, mire újra megtaláltam. Tovább fűszerezi az élményt a pályák elrendezése is: míg a főraktárban könnyű eligazodni a szépen ábécé sorrendbe rakott polcok között, az alagsorban elég nagy az összevisszaság, így valószínűleg nem fogjuk olyan gördülékenyen megtalálni a szükséges árucikket, mint azt szeretnénk. Ez persze még több bolyongáshoz, rettegéshez, zavarodottsághoz és szörny-bújócskához vezet, melyet én speciel rendkívül élveztem. Úgyhogy a feszültség adott volt, a játék pedig nagyon jól eltalálta a hangulatot, s pontosan azt csinálta, amit kellett.
Milyen játék az ORDER 13?
Összességében elmondhatom, hogy jól szórakoztam az ORDER 13-al. A játékmenet első ránézésre picit repetitívnek érződhet, de amint feloldjuk a további helyszíneket, és vásárlunk néhány extra tárgyat és fejlesztést is, egyből elkezd sokkal jobban kibontakozni a dolog. Tetszett a folyamatos idő-menedzselés, hogy útvonalat kellett terveznem a raktáron keresztül, meg az is, ahogy folyamatosan egyre nagyobb kockázatokat vállaltam a siker érdekében – az ember bemerészkedik az oroszlán barlangjába, a biztonságos irodába visszatérve pedig megkönnyebbülten sóhajt fel. Persze, a szörny dizájnja lehetett volna valamivel ijesztőbb, meg az időlimites mechanika sem biztos fog tetszeni mindenkinek, de aki a fentiek alapján lát fantáziát a játékban, az szerintem mindenképpen adjon egy esélyt az ORDER 13-nak. Számomra kellemes meglepetés volt – lehet, másoknak is az lesz.
