You're reading the Hungarian version of this article.Click here to read the English version.

Ha a mutáns lények nem esznek meg, a hideg fog megölni – Expedition Zero első ránézésre

Gare – 2022. február 24. 16:47
Share on

Rólam általánosságban elmondható, hogy nem rajongok a túlélő műfajért, lévén, hogy nem tartom kifejezetten élvezetesnek, amikor az embernek féltucatnyi számadatot, sávot és rendszert kell mikro-menedzselnie ahhoz, hogy a játékban egyről a kettőre jusson. Ha viszont a dolog kellő eleganciával és odaértéssel van kivitelezve, s nem képezi a játékmenet hatalmas hányadát, akkor még engem is meg lehet győzni – s így történt, hogy meg lettem győzve, az Expedition Zero című horrorisztikus túlélőjáték ugyanis rendkívül kellemes meglepetésként szolgált számomra. A játék megfelelő arányban ötvözi a túlélő-mechanikákat a craftolással és gyűjtögetéssel, valamint horror-kalandjátékokba illő felfedezéssel – s teszi mindezt olyan hangulatosan, hogy még én is jól elszórakoztam az amúgy rémálomba illő, nyomasztó helyszíneken.

A Zóna

Az Expedition Zero címbéli expedíciója Szibéria szívébe kalauzol – egy veszélyes, fallal körülvett izolációs zónába kerülünk, honnan a kiút szinte lehetetlen. A sors azonban hamar összehoz egy titokzatos segítővel, ki „valamit valamiért” alapon munkát ajánl, mi pedig kapunk is az alkalmon, elsősorban a túlélés és a kijutás érdekében. Ez természetesen azt is jelenti, hogy egyedül kell felvennünk a harcot a zónában ólálkodó rémmel, valamint feltérképeznünk a fagy és a pusztulás által romba döntött kutatóállomásokat és a sötét, borzalmas zajoktól hangos erdőket – maguk a szörnyek így aligha képzik az egyetlen potenciális veszélyforrást a zónában, ha ugyanis ők nem végeznek velünk, akkor előbb utóbb az időjárás fog. A szellemvárossá lett települések és a bennük elszórt dokumentumok révén pedig szépen lassan képet kapunk az itt folytatott szörnyűségekről, s feltárjuk a terület nyomasztó titkait.

Para hangok

A fentieket nagyban segíti továbbá a játék komor vizuális stílusa és (elnézést a szóviccért) hangulatos hang-dizájnja: furcsa zajok, távoli hörgések és üvöltések, valamint megannyi egyéb nesz gondoskodik arról, hogy a játékos soha ne érezze biztonságban magát, még amúgy relatíve nyugalmasnak betudható helyszíneken sem. A zóna továbbá komor sötétségbe borul, a navigációban pedig többnyire a távolban homályosan fel-feltűnő épületek körvonalai, valamint az itt-ott elszórt fényforrások nyújtanak segítséget; nem egyszer fordult elő, hogy a vadon felfedezése közben gyakran hátra-hátrafordultam, mert nem voltam benne biztos, hogy követ-e valami. Az Expedition Zero tipikusan az a játék, melyben az ember a saját árnyékától is megrémül.

Gyűjtögetés és crafting

Játékmenet terén a már fent említett horror-kaland formula keveredik a túlélőmechanikákkal: a felfedezés kulcsszerepet játszik, cselekedeteink hatáskörét azonban erősen limitálja a hideg időjárás, valamint saját felszerelésünk is. Maga a hideg saját sávot kap, mely vészesen elkezd zuhanni, amint kimerészkedünk a kegyetlen vadonba, így egyfajta időlimitként is funkcionál, s megszabja, hogy mennyi időt tölthetünk felfedezéssel; ha pedig a hideg nem végez velünk, akkor a villámgyorsan fáról fára ugró erdei szörny fog. Létfontosságú így a tűzifa és az egyéb nyersanyagok gyűjtése, a tábortüzek és működő kályhák felkutatása, valamint a craftoló-asztalok hatékony alkalmazása is – az összegyűjtött limlomokat ugyanis nyersanyaggá konvertálhatjuk, melyekből hasznos felszeréleseket, többek között nagyobb hátizsákot vagy jobban hőszigetelő ruhát is összetákolhatunk. Hasonlóképp ügyelnünk kell lámpánk energiafogyasztására is, az elemet ugyanis csak bizonyos, erre kijelölt helyszíneken tölthetjük újra. A fentiek mind-mind egy érdekes játékmenet-körforgást eredményeznek, melyben a játékosnak folyamatosan számolnia kell a veszélyekkel és potenciális jutalmakkal, hogy ez alapján mérlegelje a dolgokat, s döntse el, mekkora expedíciót képes egy-egy alkalommal bevállalni.

Összegezve

Úgy érzem, akad még bőven felfedeznivaló az Expedition Zero nyomasztó világában, az általam átélt demó-szelet azonban kellően meggyőző volt. A borzalmas igazságokat rejtő feljegyzések, a titokzatos szellem-lények kongregációja egy elhagyatott templomban, valamint az üres gyereksátrak közt járőröző élőholt mutáns mind-mind rendkívül jól hozták a projekt misztikus, horrorisztikus hangulatát. Ha a teljes verzió megtartja ezt a színvonalat, akkor egy kifejezetten jó túlélőhorrorral fog gazdagodni az indie játékipar – kíváncsian várjuk, mi sül ki belőle.


If you liked this article, follow us on our channels below and/or register!
Discussions