You're reading the Hungarian version of this article.Click here to read the English version.

Eldervale – Az oldscool túlélő-horrorok nyomdokában – Ismertető

Gare – 2019. július 18. 21:59
Share on

Manapság Dunát lehetne rekeszteni az olyan játékokkal, melyek azt kiáltják ki magukról, hogy őket bizony ilyen-olyan nagy régi klasszikus ihlettek. Hogy az ilyen kikiáltások igaznak bizonyulnak-e, vagy sem, az gyakran egy dobókocka-gurításhoz hasonlít – kap az ember hideget-meleget, így akad olyan játék is, amely pszichológiai horrornak adja ki magát, aztán még az Atlanti-óceánon túlról is lehet hallani üvöltő-csörömpölő jump scare-jeit, de szerencsére kapunk tisztességesen összerakott produktumokat is, melyeken érezhető, hogy valóban a klasszikus túlélőhorror dizájn-filozófia vezérelte alkotóik kezét. A jó hír az, hogy jelen alanyunk az utóbbi kategóriába tartozik.

Az Eldervale-en már a kezdeti pillanatokban érezhető többek között a korai Silent Hill epizódok hatása: a kaland színhelyéül szolgáló többemeletes épületben térképet böngészünk, kulcsokat keresünk, csavaros feladványokon törjük a fejünket, s esetenként vascsővel püföljük a zombinővéreket és egyéb rémségeket, habár ez utóbbi gyakran opcionális. A játék fejtörői többnyire egyszerűen indítanak, nem dobnak egyből a mélyvízbe, a sztori előrehaladtával azonban jönnek a némileg több odafigyelést megkövetelő feladványok és a Silent Hill-szerű agyafúrt mondókák, melyek szándékosan kriptikus versszakaiból kell az adott fejtörő megoldását kisilabizálnunk – továbbá az Eldervale képes mindezt kellő változatossággal kivitelezni, így a játékos soha nem érzi azt, hogy ugyanarra a kaptafára épülő fejtörőkkel, szituációkkal vesztegetnék az idejét. Kifejezetten tetszett, hogy nem dobta az ölembe a játék a megoldásokat, s nem fogta a kezem, mint a túlaggódó anyuka, hogy szépen végigtessékeljen az összes akadályon. Egyedül a játék legutolsó fejtörőjénél éreztem azt, hogy lehetett volna a megoldandó rejtély egy fokkal egyértelműbben fogalmazva (s azt gyanítom, sokan itt fognak elakadni), de a meglévő pozitív összhatást ez önmagában nálam már nem csorbította.

Az agytornán túl természetesen egyéb kihívásokkal is szolgál a játék, túlélőhorror lévén ugyanis – és itt kell nagyon meglepődni – a túlélésre is oda kell figyelnünk. A ház falai közt meglapuló rémségeket nem érdemes alábecsülni: elég csupán kétszer-háromszor belénk harapniuk, hogy az életerőnk nagy részét elveszítsük, így nem egyszer csöppenünk majd olyan szituációba, hol kénytelenek leszünk a harc helyett sebesen – vagy sebesen lopakodva – továbbállni. Az Eldervale ezen a téren is az oldschool irányvonal követője: ellenfélből sokat, töltényből pedig relatíve keveset kínál. Ez mindenesetre nem jelenti azt, hogy minden esetben menekülnünk kell a szörnyekkel való találkozás esetén: a játékban itt-ott elszórt pénzérméket gyűjtögetve lőszert s gyógyító tárgyakat vásárolhatunk, s habár eszeveszett költekezésre soha nem lesz alkalmunk, aki szorgosan spóról, képes okosan beosztani a rendelkezésére álló krajcár-tőkét és nem is pazarolja feleslegesen a lőszert, az többnyire boldogulni fog. De azért azt is be kell vallanom, hogy jómagam nem egyszer váltam az amúgy meglepően agresszív zombinővérek martalékává.

Pozitívumai és nosztalgikus nehézségi szintje ellenére azért vannak a projektnek bökkenői, hiányosságai. Számomra talán a legzavaróbb jelenség a játék sötétsége volt. Tudom, horrorjátéknál ez adott, abszolút benne van a pakliban, s én sem méretes munkalámpák által megvilágított helyszínekre vágytam, viszont az Eldervale gyakran kicsit átesik a ló túloldalára, s szó szerint vaksötétbe zárja a játékost – elemlámpánk ugyan van, ám körülbelül annyit ér, mint égő házra a harmatcsepp, az Amnesia: The Dark Descent-et idéző meggyújtható gyertyákba pedig csupán bizonyos helyszíneken botlunk bele. Ennek eredményeképp nem egyszer fordulhat – s nálam fordult is – elő, hogy pont egy fontos átjárót, ajtót, esetleg felvehető tárgyat mulasztunk el a sötétben való folytonos bóklászás miatt. A harcrendszert – elsősorban a közelharcot – továbbá enyhén csiszolatlannak éreztem (még úgy is, hogy a játék amúgy szerencsére lehetőséget ad a blokkolásra), a vascsővel való hadonászás közben pedig félig a szerencsén is múlik, hogy sikerül-e leterítenünk egy-egy ellenfelet.

EldervalePlatform: PCGenre: Survival HorrorDeveloper: SolkittePublisher: SolkitteRelease: 06/30/2019Másrészt a történeti szál jelenlétét, jelentőségét, s annak kivitelezését valahogy nem éreztem annyira erősnek, mint azt szerettem volna. Sztori, mint olyan, természetesen van. Az Eldervale főhőse egy bizonyos Ophelia Delaney, ki saját múltjának démonaival kényszerül szembenézni, amikor visszatér a családja nevét viselő Delaney Intézetbe, a házba belépve azonban metaforikus démonok helyett kicsit kézzelfoghatóbb veszélyekkel találja szembe magát. Találkozunk néhány nemjátékos karakterrel, s a házban olvasható feljegyzések is utalgatnak a falak közt történt borzalmakra, de valahogy nem éreztem azt, hogy egy erős, komplett egésszé állna össze a végére a dolog, s a karakterek sorsa sem váltott ki belőlem különösebb érzelmi reakciót.

Az Eldervale minden jellemvonása mellett dicséretre méltó Early Access alkotás – összességében elmondható róla, hogy egy gondosan, tudatosan felépített indie horror kaland, mely ugyan messze nem tökéletesen, de kellő sikerrel hozza át a kora 2000-es években virágkorukat élő klasszikusok játékmenetbéli sajátosságait.

Az Eldervale elérhető a Steam-en.

Fejet törünk, de nem vascsővel - Live stream recap

Discussions

If you liked this article, follow us on our channels below and/or register!