Egy hangulatos, ám csiszolatlan rémálom – GRUNND – Ismertető

A Grunnd aligha nevezhető tipikus point & click kalandjátéknak. Pontosítsunk: alapjait tekintve természetesen megfelel a műfaj elvárásainkat, hiszen klikkelünk is, meg kalandozunk is – mégis egy olyan játék, mely nem könnyen tárja fel titkait. A projektet ihlető művészek közt említésre kerül David Lynch és Franz Kafka neve, valamint a déli gótika és a black metal hatása is, így talán nem meglepő, hogy a játékra gyakran úgy tekintettem, mint egy sötét, interaktív festményre. Természetesen nem minden ecsetvonás tökéletes, s akadnak fakuló színék és elhibázott döntések is – kissé csiszolatlan játék a Grunnd, de nem erényektől mentes.

A szürreális furcsaságok mélyvize

Maga a történet mindennapi módon kezdődik. Hősünk munkából hazafele jövet véletlenül elalszik a vonaton, így egy messzi, ismeretlen állomáson – és egyben egy titokzatos városban – köt ki, hol senkit nem ismer, a hazafelé induló vonat pedig egy jó ideig még nem fog megérkezni. Más választás híján elindul, hogy megismerje a helyieket, s talán még egy szobát is találjon az éjszakára: a Grunnd „normális” alapfelállása azonban ennyivel le is zárul, a játék pedig nem vesztegeti az időt, s egyből bedob a szürreális furcsaságok mélyvizébe. Ezzel pedig el is érkezünk a következő mondanivalómhoz, mely elsősorban a hangulathoz, atomszférához köthető. A Grunnd pontosan az a játék, amely tökéletes egy sötét, téli éjszakára; a nyomasztó ám hangulatos zenei aláfestés, melyben itt-ott felcsendül a metálos gitárszó, a grafika élénk színei, sötét feketéi és művészien minimalista vizuális stílusa mind-mind tökéletesen illeszkednek egymáshoz, mindezt pedig egy némiképp lehangoló, szinte életunt narrátor megjegyzései fűszereznek tovább. Audiovizuális szempontból tehát jól vizsgázik a projekt, melankolikus hangulatában pedig kifejezetten szórakoztató volt elmélyülni.

Fejtörők, bugok, Lynch és Kafka

Kalandjáték lévén időnk nagy részét természetesen felfedezéssel, nyomok utáni kutatással és beszélgetéssel, valamint fejtörőoldással fogjuk tölteni. Meg kell említenem mindenesetre, hogy a Grunnd nem fog hatalmas kihívást nyújtani a fejtörő-rajongóknak: ugyan elakadtam egy-kétszer, ezek többnyire azonban bugok révén történtnek, erre azonban kicsit később térek majd ki. A lényeg, hogy aki tüzetesen felfedez minden helyszínt, kimerít minden egyes dialógus opciót a játékban fellelhető NPC karakterekkel, s szépen meg is vizsgál minden, a játék által külön ikonnal jelzett interakciós pontot, az hosszas ideig valószínűleg nem fog elakadni – legalábbis optimális, bugmentes esetben. Így hirtelen egyetlen esetre emlékszem, mikor kicsit körbe kellett néznem, mielőtt végül megtaláltam azt az NPC-t, aki tanácsával a helyes útra állított, ettől eltekintve azonban nem kell részletes detektívmunkára, komplikált tárgy-kombinálásra és egyéb „hardcore” kalandjátékos mizériára számítanunk, a Grunnd ugyanis többnyire a hangulatteremtést és önnön bizarr világát helyezi reflektorfénybe, nem a nyakatekert fejtörőket.

A negatívumokra is ki kell térnem, a játékkal kapcsolatos problémáimat így elsősorban két kategóriába tudom osztani: akadtak technikai problémák (azaz bugok), valamint a prezentáció gyakori csiszolatlansága. Ez utóbbi esetében a játékbeli szövegekre, narrációkra gondolok: az angol szöveg például itt-ott nem egyezett a szinkronnal, továbbá maga a fordításra is úgy érzem, ráférne egy kis pofozgatás, lektorálás. A technikai gondok azonban sajnos sokkal nagyobb fejfájást okoztak számomra, s csak remélni tudom, hogy idővel ki lesznek kovácsolva, ugyanis olyan szintű bugokkal volt dolgom saját végigjátszásom során, melyek majdnem arra kényszerítettek, hogy elölről kezdjem az egész kalandot. Tudni illik ugyanis, hogy a játék automatikus mentésekkel operál, így ha belebotlunk egy végleges elakadást előidéző bugba, akkor nincs az, hogy „na jólvan, visszatöltök egy régebbi állást”, hanem szépen ott ragadunk az idők végezetéig. Jómagam majdnem belefutottam egy-két ilyen szituációba, s pontosan ezért is próbálok másokat óva inteni.

A történetről annyit, hogy a játék ezen része nem hiszem, hogy mindenkit egyenlően ki fog elégíteni. Aki könnyen emészthető, egyszerű narratívát akar, az itt nem fogja megtalálni: Lynch és Kafka nem véletlen lettek inspirációként felhozva, a Grunnd ugyanis nagyon szereti összezavarni a játékost furcsa dialógusokkal, homályos utalásokkal, sőt, itt-ott egyenesen természetfeletti jelenségekkel is. Mi pedig, csakúgy, mint a névtelen hős, vakarjuk a fejünket, hogy akkor most itt mi is történik, kérem szépen – olyan a játék (és ezt amúgy pozitívumként mondom), mint egy interaktív rémálom, hol minden jelent vagy szimbolizál valamit, de nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy konkrétan mit is. Egy nagyobb sztori körvonalai fel-feltűnnek a láthatáron, a játék azonban sok mindent nem mond ki nyíltan, s talán bizonyos szinten el is várja, hogy saját interpretációnkra bízzuk a dolgot.

Összegezve milyen játék a GRUNND?

A Grunnd-ba való fejest ugrás előtt érdemes tudni, hogy mivel is lesz dolgunk – és mivel nem. Véleményem szerint a játék szürreális mivolta és kellemesen lehangoló atmoszférája felkeltik majd az erre fogékony kalandorok érdeklődését, a technikai problémák és az inkonzisztens prezentáció azonban képesek hamar ripityára törni az illúziót. A homályos, misztikus történetnek is jóslásom szerint lesz bőven rajongója, mások azonban túl homályosnak, túl misztikusnak fogják kikiáltani, melyben nehéz összerakni a teljes képet. A fejtörőkről meg ugye annyit, hogy a legtöbb embernek valószínűleg nem fognak hatalmas gondot okozni, habár némileg azért mégis résen kell lennünk, nehogy kihagyjunk egy-egy fontos nyomot. Összegzésképp: aki képes szemet hunyni a technikai és egyéb malőrök felett, és hajlandó a játék csiszolatlan mivolta ellenére is elmerülni a Grunnd bizarr és nyomasztó világában, ez szerintem pár óráig el fog szórakozni vele.

A Grunnd a Steam-en és a GOG-on érhető el.