A The Thaumaturge című játékot már egy jó ideje kíváncsian vártam – a Fool’s Theory műhelyében kovácsolt hangulatos szerepjáték egy olyan világba kalauzolja el játékosait, melyben tombol a politikai és társadalmi konfliktus, s melynek története ügyesen ötvözi a történelmi tényeket saját természetfeletti elemeivel, csakúgy, mint azt anno a legendás Shadow Heart széria is tette sok-sok évvel ezelőtt. A The Thaumaturge minden ízében történetközpontú RPG, mely kedvenc műfajbéli összetevőimet keveri össze a metaforikus kondérban: morálisan szürke karakterek, valamint többrétegű döntések és következmények teszik érdekessé a sztorit, mely amúgy bővelkedik a politikai intrikában és a hősünkhöz közelebb álló, személyesebb drámában is. Mindez pedig egy olyan fináléhoz juttat minket, mely soha nem válik klisés, univerzum-megmentő harccá, mégis van annyi súlya, hogy éreztesse velünk korábbi döntéseink – és azok következményeinek – hatását. A projekt aligha tökéletes, vannak itt-ott hibái is, főleg technikai szempontból, de ezek a hátrányosságok aligha ejtenek csorbát az összképen: a The Thaumaturge még így is egy rendkívül izgalmas és kreativitásban gazdag RPG, melynek mindenképpen érdemes adni egy esélyt.
Démonok a történelmi Varsó utcáin
Történetünk 1905-ben kezdődik, hősünk pedig Wiktor Szulski, egy száműzött és meglehetősen gondterhelt taumaturg, ki elveszett salutorával – azaz személyes démon-társával – próbál újra kapcsolatba lépni. A sors végül magával Grigorij Raszputyinnal hozza össze, kinek gyógyító képességei megsegítik ugyan Wiktort, hősünknek azonban aligha marad ideje ünnepelni – hírt kap, hogy apja elhalálozott, így vonattal egyből vissza is utazik szülővárosába, Varsóba, hogy letudja a családi vizitet. A temetéssel egybekötött látogatás azonban hamar váratlan fordulatot vesz: Wiktor útnak indul, hogy megtalálja apja eltűnt varázskönyvét, miközben halálának titokzatos körülményeit is igyekszik kinyomozni, utazása így Varsó számos társadalmi rétegével hozza kapcsolatba, a felső elittől kezdve egészen a helyi alvilág nagyobb szereplőiig. A játék történelmi eseményeken alapuló világa, melyben Varsó az Orosz Birodalom elnyomása alá kényszerül, remekül illeszkedik a fejlesztők által hozzáadott természetfeletti elemekhez: a taumaturgok köztünk járnak, s nagyhatalmú salutorokat – a szláv folklóron alapuló démonszerű lényeket – képesek irányításuk alá vonni, feltéve, hogy kellően megértek a feladatra. Sokan lenyűgözőnek találják a taumaturgok képességeit, mások azonban ennél jóval negatívabb képet festenek a mágusokról, sőt, kifejezetten veszélyesnek tartják őket. Hősünk maga is egy ilyen „csodatévő”, valamint a neves Szulski család tagja, szövetségeseit – valamint a történelemben elfoglalt helyét – így óvatosan kell megválasztania, Varsó városa ugyanis változás előtt áll: hogy ez konkrétan milyen változás lesz, az pedig részben rajtunk és döntéseinken is múlik. Mint említettem, a játék soha nem veszti el a fejét, s kerget bele egy nagyszabású, világmegváltós végkifejletbe (lásd The Witcher 3), s azt is mindenképpen értékeltem, ahogyan döntéseink és cselekedeteink befolyásolják az európai történelem és a taumaturgok jövőjének alakulását.
Nyomozás, körökre osztott harcok és rengeteg háttértörténet
A The Thaumaturge játékmenete több szempontból is elsősorban a narratívát szolgálja. Habár a kaland során nem egyszer fogunk körökre osztott harcokba elegyedni ilyen-olyan helyiekkel, a játék többnyire Wiktor taumaturg-képességeinek kamatoztatására fókuszál, s ezáltal fogunk betekintést nyerni a varsói lakosok titkaiba, hogy aztán pont ezeket a titkokat használjuk saját előnyünkre, esetleg ellenfeleink megfutamítására. Mágikus adottságai alkalmazásával Wiktor képes belelátni az emberek érzelmeibe s múltjukba az általuk megérintett tárgyak vizsgálatával, ami ugye videojátékra lefordítva azt jelenti, hogy a kaland nagy részét Varsó összes létező zegzugának átkutatásával fogjuk tölteni, hogy szépen lassan információmorzsákat gyűjtsünk, s megoldjuk az adott rejtély által prezentált mentális kirakósjátékot. Tagadhatatlanul fennál a veszély, hogy ez némileg repetitívvé válik bizonyos játékosok számára, a harcoktól és dialógusoktól eltekintve ugyanis tényleg csak annyit csinálunk, hogy odamegyünk, ahova a quest jelző irányít, majd a játék által szépen kivilágított tárgyakra ráklikkelünk, elolvasunk mindent és… körülbelül ennyi. A detektívmunkát nem a játékos végzi, hanem Wiktor, úgyhogy ha mindent tüzetesen átvizsgálunk és végigklikkelünk, akkor soha nem is fogunk elakadni. Akik képesek egy körökre osztott harcokkal megtoldott interaktív könyvként felfogni a játékot, azok számára szinte aranybánya a The Thaumaturge, a játék egyik kiemelkedő része ugyanis az írott szövegek minőségében – és mennyiségében – rejlik. Több tucatnyi könyv, újság, feljegyzés és poszter várja, hogy megnézzük és elolvassuk őket, s a maga módján mindegyikük segít felvázolni a város helyzetének, valamint lakóinak mindennapi és kevésbé mindennapi problémáit – bevallom, jómagam még több, mint 30 óra után is el tudtam szórakozni az ilyen-olyan rejtett titkok, traumák és egyéb érdekességek felfedezésével, habár ezzel nem biztos, hogy mindenki így lesz. Szintúgy jó hír, hogy a játék remek hangulatát egy remek soundtrack is támogatja, mely szerintem sokakat a The Witcher 3 zenéire fog emlékeztetni, sötét, szláv tónusával és helyenként ominózus, máskor energetikus stílusával.
Döntések és képességek
Mindenesetre az emberek titkainak megismerése önmagában még nem mindig elég, s ekkor jönnek képbe misztikus salutorjaink, melyek mindegyike az emberi elme más-más aspektusaira specializálódik. Az RPG alapok megvannak: játék során gyűjtött tapasztalati pontokkal szintet lépünk, az így szerzett skill pontokkal pedig négy eltérő aspektust (Elme, Cselekvés, Szó és Szív) tudunk fejleszteni, miközben természetesen új képességeket is adunk repertoárunkhoz. A fenti aspektusok számos dialógus-jelenet és quest során is hasznunkra válnak majd, salutorunk természetfeletti képességeivel pedig gyakran manipulálni is tudjuk beszélgetőpartnerünket, hogy az adott delikvens azt tegye, amit mi szeretnénk – mintha csak egy Jedi elmetrükköt sütnénk el. Hogy konkrétan hogyan, s milyen célokra használjuk ezen képességeinket, az csak rajtunk múlik, sőt, számos quest kimenetelében is szerepet játszanak: döntéseink révén bizonyos opciók akár végleg lezáródhatnak előttünk, míg más lehetőségek feltárulnak. A The Thaumaturge nagy hangsúlyt fektet arra, hogy éreztesse a játékossal döntéseinek következményeit, melyet régi szerepjáték-rajongóként kifejezetten élveztem.
Összességében milyen játék a The Thaumaturge?
The ThaumaturgePlatform: WindowsGenre: Adventure, RPGDeveloper: Fool's TheoryPublisher: 11 bit studiosRelease: 03/04/2024Egy szó, mint száz: habár a játéknak akadnak hiányosságai, s technikai szempontból is ráférne még némi csiszolgatás, ezek a problémák eltörpülnek a pozitívumok mellett: a The Thaumaturge egyedi hangulata, kora huszadik századi démon-mágusai és ármánykodó történelmi figurái révén pedig szinte már az első perctől magába szippantott, s összességében remek élményt nyújtott. Egy kompetensen megírt kalanddal van dolgunk, melyben a természetfeletti fikció bátran elegyedik a történelmi tényekkel, s mely érdekes, politikai intrikával átszőtt narratíváját egy kielégítően komplex taktikai harcrendszerrel toldja meg. Hibái ellenére is dicséretre méltó narratív RPG lett a Fool’s Theory játéka, melyről elmondható, hogy egyedi, a tömegből bőven kiemelkedő projekt, az ilyesféle alkotásokra fogékony játékosoknak pedig csak ajánlani tudom.
