Chilles fuvarozás pixeles hóbuckák között – Easy Delivery Co. – Ismertető

Idén áprilisban találkoztam először az Easy Delivery Co.-val – bájos, retro-beütésű játék volt, melyben egy macskafutár szerepében fuvaroztunk csomagokat. A demóval is játszottam anno, sőt, el is nyerte a tetszésemet – többet akartam, és ezt most meg is kaptam. Örömmel jelentem, hogy a játék végre-valahára feltárta előttem titkait. Hogy konkrétan milyen titkokról van szó, azt talán jobb, ha mindenki maga fedezi fel – többek között azért is, mert a játék alappillére és fő vonzereje a demó verzió óta változatlan maradt: beszerezzük a kliens csomagját, felpakoljuk teherautónkra, majd megpróbáljuk azt – lehetőleg egy darabban – eljuttatni a célszemélyhez. Ez már ugye a demóban is élvezetes volt, és most is az. A különbség, hogy ezúttal egyetlen régió helyett már egyből hármat tudunk felfedezni.

Egy futár mindennapjai

Az alapvető formula amúgy roppant egyszerű. Kiválasztjuk a nekünk szimpatikus futármelót, elfurikázunk a csomagért, majd szépen kézbesítjük – ezt azonban úgy kell elképzelni, hogy a csomag ott lökdösődik jobbra-balra a csomagtartóban, mi meg azon izgulunk, hogy ne potyogjon ki egy-egy élesebb kanyar után. (Spoiler: előbb-utóbb ki fog potyogni, ebbe bele kell nyugodnunk). Mindenesetre, ha egy darabban megérkezünk, és leadjuk a csomagot, akkor a megtett távolságtól függően kerülünk kifizetésre. Minél messzebbre kellett elautókáznunk a csomaggal, annál nagyobb összegre számíthatunk – úgyhogy érdemes általában bevállalni a hosszú, városok közt futó kiszállításokat, és nem szöszmötölni a csupán néhány dollárt jutalmazó pitiáner melókkal. Érdemes azért észben tartani, hogy a hosszabb kiszállítási idő több kockázattal is jár: minél tovább furikázunk, annál nagyobb a veszélye annak, hogy valami rosszul sül el, úgyhogy érdemes óvatosan vezetni. Mondjuk aki ámokfutó F1 versenyző szeretne lenni, az is bőven kiélheti magát, feltéve, hogy a csomag nem veszik el. Egy szó, mint száz: körülbelül ebből áll az Easy Delivery Co. – csomagot szállítunk, pénzt keresünk, majd a megkeresett pénzt egyrészt hasznos tárgyakra, másrészt teherautónk felturbózására költjük, melyek amúgy a fő történeti szál továbbgörgetéséhez is szükségesek, meg úgy általában meg is könnyítik az életünket. Vehetünk így például téli gumit, mely megkönnyíti a hóbuckákon való átgázolást, de az első lökhárítóra is szerelhetünk extra megerősítést, mellyel aztán a fákat és kerítéseket is le tudjuk majd tarolni.

És hogy kicsit kitérjek arra is, amire mindenki kíváncsi: igen, van fő sztoriszál, melynek a titkait fel kell tárnunk. Nem kell semmi eget rengetőre gondolni, meg amúgy számomra úgy is jött át, hogy a történet csupán azt a célt szolgálja, hogy adjon valami ürügyet a játék világának felfedezésére, nehogy véletlen lemaradjuk a három eltérő régió teljes megcsodálásáról. Úgyhogy, ha szigorúan akarunk fogalmazni, akkor igen, van egy kis sztoricska, mely megmagyarázza a város körüli furcsaságok egy részét, de tényleg ne számítsunk túl sokra.

Ja, és még valami: muszáj külön megdicsérnem a játék vizuális stílusát. A kockás, PlayStation 1-es beütésű grafika furcsán nyugis hangulatot kölcsönöz az élménynek, főleg napnyugta után; amikor az ember a sötét, csupán néhány lámpa által megvilágított kisutcákon gördül végig teherautójával, körülötte pedig ott tornyosulnak a kelet-európai tömbóriások és az apró kisboltok, az szinte varázslatos – még akkor is, ha az egész olyan alacsony felbontáson fut, hogy azon még a kilencvenes-évekbeli gyerekkori számítógépem is elpirulna. A soundtrack is tökéletesen el lett találva amúgy: a visszafogottabb lo-fi zenék a lassú, nyugis pillanatokra kiválóak, az eszeveszett száguldáshoz pedig perfektül passzolnak az autórádióban hallgatható pörgős jungle számok.

Tankolni és túlélni

Szóval, mint azt fentebb ecseteltem, a játékot nagyrészt a volán mögött fogjuk tölteni, de íme egy újabb meglepetés – az Easy Delivery Co. igazából egyben túlélőjáték is. Többnyire. Két alapvető sáv van, amire figyelnünk kell: a közvetlenebb, gyakrabban problémát okozó „nyersanyag”, amivel gazdálkodni fogunk, az az energia. Ez hősünk fáradtsági szintjét hivatott szimbolizálni, ha pedig lemerül, akkor mi meg kimerülünk. Gyakorlatban: csak lassan vánszorogva leszünk képesek mozogni, ezáltal pedig nagyobb eséllyel fogunk halálra fagyni, ha ki kell szállnunk az autóból. Mert ugye az egész játék a dermesztő hidegben játszódik, ahol csak a kocsi melegében vagyunk biztonságban, így az esetek többségében érdemes a volán mögött maradnunk, ha nem szeretnénk úgy végezni, mint Jack Nicholson a Ragyogás végén. Energiánkat mindenesetre energiaitalok vásárlásával vagy saját kávé főzésével tudjuk visszatölteni, habár ezt a játék már az elején elmagyarázza.

A másik, hosszabb távon picivel problémásabb dolog teherautónk üzemanyag-ellátása lesz. Egy teli tankkal meglehetősen sokáig el tudunk lenni, úgyhogy az energiával ellentétben nem kell olyan gyakran foglalkozni vele – a benzin azonban hihetetlenül túlárazott, így kb. a vesénket is el kell adnunk néha, hogy meg tudjunk fizetni egy-egy tankolást. Ahhoz, hogy sikeresen befejezzük futármelóinkat, és még maradjon elég pénzünk a benzin mellett a sztorihoz szükséges tárgyakra is, szükség lesz bizony némi előre tervezésre – vagy legalábbis tudatos, stratégikus munkavégzésre. Ezt amúgy remekül hozza a játék: kifejezetten tetszett, ahogy meg kellett terveznem az útvonalaimat, és átgondolnom, hogy mikor melyik kiszállítás bevállalása lenne éppen a legkedvezőbb, egyrészt időspórolás, másrészt bevétel szempontjából. Soha nem fogom elfelejteni azt a bizonyos melót, melyet a tartályomban lévő utolsó pár csepp benzinnel tudtam csak befejezni, hogy aztán utána a jutalompénz 90%-át el is költsem tankolásra, mert egy korábbi vásárlással teljesen lenulláztam magam. Izgi volt, na. Az ilyen és ehhez hasonló kis „események” elkerülhetetlenül elő-előfordulnak, így szerintem mindenkinek meglesz a maga emlékezetes fuvarsztorija.

A fentiekhez még annyit, hogy mindezt amúgy gyakran kedvezőtlen időjárási viszonyokban kell végigcsinálnunk: vagy a ködtől nem látunk semmit, vagy az út van tele buktatókkal és hóbuckákkal, vagy épp mi vezetünk úgy, mint aki saját esküvőjére siet és épp késésben van. (Ez utóbbi esetében nekem is volt egy-két kalandom, melynek a végén borult az egész teherautó. Ahem.) Hogy én mit tanácsolok? Rá kell feküdni a legjobban fizető nagy melókra. Ne pepecseljünk a rövid, néhány dolláros kiszállításokkal. Vállaljuk a kockázatot, menjünk ki a világ végére, és kaszáljuk be a kövér dollárokat. Kemény macskának kell lenni.

Összegezve milyen játék az Easy Delivery Co.?

Összességében tehát meg voltam elégedve az Easy Delivery Co.-val – körülbelül 5 órámba telt kivégezni a kalandot, úgyhogy az időhiányban szenvedő gamereknek is kiváló választás lehet; nekem speciel annyira megtetszett, hogy ennél jóval több időt is eltöltöttem volna vele. Persze, lehetett volna kicsit komplexebb és kidolgozottabb, több mellék-tevékenységgel és mechanikával (és mondjuk jó lett volna, ha több melót is be tudunk vállalni egyszerre), de ez végezetül nem vált hatalmas problémává számomra – sőt, a játék egyszerűsége egyben fő bája is. Úgyhogy nyugodt szívvel tudom ajánlani bárkinek, aki szeretne egy havas retro-városban retro teherautót vezetni, miközben cuki NPC-k beszélnek hozzá, az autórádión meg szól a jó kis jungle zene.

Az Easy Delivery Co. a Steam-en érhető el.