Azanyát! – Klasszikus középkori kaland Monty Python-os humorral – Felvidek ismertető

Amikor először találkoztam a Felvidek című játékkal, kezdeti reakcióm valahol a meglepettség és a zavarodottság között lehetett. A játék ugyanis egy retro stílusú RPG, mely a középkori Európában (egészen pontosan a 15-ik századi Szlovákiában) játszódik, körökre osztott harcai kielégítő kihívást nyújtanak, dialógusai folyton a komoly és az ironikus között egyensúlyoznak, egyedi grafikai stílusával elővarázsolt sztorija pedig számos olyan fordulattal ajándékoz meg, melyre én például egyáltalán nem számítottam. Még engem is meglepett, mennyire hangulatos lett a végeredmény, a Felvidek ugyanis egy kompetensen összerakott RPG, mely nem veszi magát 100% komolyan, mégis végtelenül szórakoztató tud lenni.

Lovag hős az „őrült” középkorban

Mint fentebb is írtam, történetünk a 15-ik század Szlovákiájában indul, hősünk pedig Pavol, a lovag, ki eltűnt felesége után kutat, missziója azonban hamar váratlanul sötét fordulatot vesz – nyilván nem szeretném elárulni az egészet, de fogalmazzunk úgy, hogy bőven lesznek itt nagyobb gondjaink is, mint például a husziták vagy az Oszmán Birodalom. Magyar gamerként továbbá kifejezetten szórakoztató volt felfedezni a játék világát, s elmerülni egyedi írási stílusában – az egyik jelentősebb mellékkarakter révén pedig az angol verzióban is fel-felcsendül a magyar nyelv, mely tovább fűszerezi a játék amúgy meglehetősen régies, középkori stílusban megírt dialógusainak alapízét. Be kell vallanom, ezek a párbeszédek olykor szórakoztatóak, máskor kicsit belefájdul az ember feje, mire végigolvassa őket, de pontosan ez adja meg azt az egyedi hangulatot és életérzést, melyet a világért sem szeretnék megfosztani a Felvidektől. Nehéz elfelejteni a jelenetet, mikor egy lovag hősünket „kedvesem”-ként szólítja meg, egy másik karakterre pedig olyan szavakkal utal, mint például a „szivecske”, de hasonlóan jól szórakoztam ugyanennek a karakternek itt-ott felzendülő magyar káromkodásain is. A Felvidek ilyen szempontból nem mindennapi élménnyel szolgál, de természetesen a magyarul nem beszélő játékosok számára is tartogat kellő mennyiségű abszurd jelenetet és Monty Python-beütésű humort.

A klasszikus szerepjáték varázsa

Játékmenet szempontból a Felvidek többnyire hozza az RPG-s alapokat. Pontosítva, a projekt magát JRPG-nek kiáltja ki, s valamilyen szintén értem is, hogy miért: a világ prezentációja és felfedezése, a csapattagok gyűjtögetése és a harcok lebonyolítása, ha belegondolunk, mind-mind egy régi, SNES-es szerepjáték DNS-ére emlékeztetnek. A harcrendszer továbbá meglepően élvezetes és átgondolt (habár nem is kifejezetten komplex), felépítése pedig szintúgy a nagy öregek előtt tiszteleg: csakúgy, mint egy régi dungeon crawler játékban vagy klasszikus szerepjátékban, ellenfeleinket belső nézetből látjuk, s körökre osztott stílusban aprítunk rendet közöttünk, karaktereink ilyen-olyan képességeire támaszkodva. Papunk gyógy- és védőmágiát alkalmaz, lovag hősünk eltérő harci képességekkel gyengíti az ellenfelet, mások pajzscsapással bénítják le a rosszfiúkat, vagy applikálnak egyéb negatív hatást (folyamatos sebzést okozó vérzést, például), s ekkor még a speciális, harcok közben elsüthető tárgyakat nem is említettem. Egy szó, mint száz: van egyfajta varázsa annak, amikor az ember egy bödön tejfölt habzsol be harc közben, majd petárdát gyújt, s azt hajítja az ellenséges lovagok tömegébe, a végén pedig egy üveg szilvabort is elfogyaszt, csak a jó ízlés kedvéért. A játék minden ízében saját stílusát injektálja a tradicionális, RPG-s alapokba, ezt pedig mindenképpen értékelni tudtam.

A Felvidek-ről továbbá még érdemes tudni, hogy nem tartalmaz ún. random encountereket, azaz nem kapunk a nyakunkba öt-tíz másodpercenként egy új csatát csak azért, mert éppen a világtérképen kutyagoltunk – a harcok, néhány kivétellel, többnyire a fő történeti szál során fordulnak elő, s csak akkor, ha egy konkrét, látható ellenfélbe ütközünk. Elsősorban csupán arra kell ügyelnünk, hogy időközönként újítsunk fegyverünkön és páncélzatunkon, no meg arra, hogy teljes mértékben kihasználjuk karaktereink különleges képességeit – ha ez megvan, akkor valószínűleg nagyobb gondunk nem lesz, s különösebb elakadás nélkül végig fogunk tudni masírozni a játék körülbelül 6 órás sztorikampányán. A történet során mindenesetre találunk majd néhány opcionális mellékküldetést is, s habár a játék ezeket nem tartja számon írásban, szerintem mindenképpen érdemes néha letérni a kitaposott ösvényről, s felfedezni a Felvidek minden apró zegzugát, ha szeretnénk picivel többet látni a projekt humorban és furcsaságokban gazdag világából.

Összességében milyen játék a Felvidek?

Összegezve elmondhatom, hogy a Felvidek volt az év egyik kellemesebb indie meglepetése, jómagam pedig aligha számítottam egy ennyire emlékezetes kalandra. Gyakran hóbortos, Monty Python-os humorérzéke és nyakatekerten régies dialógusai mellé kapunk egy élvezetes, a játékhoz remekül illeszkedő körökre osztott harcrendszert is, váratlan fordulatokban gazdag sztoriját pedig szórakoztató karakterekkel és jelenetekkel fűszerezi. Nem egészen az a történelmi RPG lett belőle, amire első körben számítottam, de pont emiatt is lopta be magát a szívembe – akik szeretnének egy, a normáktól és a megszokottól elrugaszkodó játékkal játszani, azoknak csak ajánlani tudom.