A nemrég lebonyolított Indie Game Awards díjkiosztó rendezvény (a továbbiakban: IGA) során a méltán népszerű Clair Obscur: Expedition 33 két díjat is képes volt bezsebelni: az egyik a legjobb frissen debütált játékért járt, míg a másik maga az Év Játéka kitüntetése volt, talán nem meglepő módon. Az IGA azonban egy nemrég közzétett nyilatkozatában elárulta, hogy hivatalosan is kizárja a versenyből a népszerű szerepjátékot, és utólagosan visszaveszi két díját is. Mint kiderült, a Clair Obscur fejlesztése során a készítők használtak generatív mesterséges intelligenciát, mely az IGA által lefektetett szabályzat alapján szigorúan tiltott a díjkiosztóra benevezni kívánó címek számára. Mint azt a rendezvény GYIK szekciója is feltüntetni: „A generatív MI felhasználásával fejlesztett címek benevezését szigorúan tiltjuk.”
A fentiek eredményeképpen az IGA a Clair Obscur két díját a két „ezüstérmes” játéknak ítélte oda: a legjobb idén debütált játék így a Sorry We’re Closed című túlélőhorror lett, míg az Év Játéka kitüntetését a Blue Prince című fejtörős roguelike kaphatta meg.
Érdemes mindenesetre azt is hozzáfűzni a dologhoz, hogy a Sandfall Interactive azóta tisztázta az incidenssel kapcsolatos legalapvetőbb kérdéseket. Az El País névre hallgató neves spanyol lap ezen cikke egy, az esethez kötődő helyreigazítással frissült, melyből kiderül, hogy a Sandfall Interactive ugyan használt generatív MI-t a játék fejlesztése alatt, ezek csupán „placeholder” (azaz ideiglenesen beillesztett helykitöltő anyag, nem a végleges munka) tartalmak voltak, melyeknek soha nem szabadott volna bekerülniük a végleges játékba. Ez azonban valahogy mégis megtörtént. „Amikor még 2022-ben először váltak elérhetővé ezek az MI eszközök, csapatunk néhány tagja röviden kísérletezett néhány ideiglenes placeholder textúra legenerálásával. A játék megjelenésekor ezek a placeholder textúrák 5 napon belül eltávolításra kerültek, helyettük pedig azokat az eredetileg oda szánt textúrákat illesztettük be, melyek hiányát a minőségellenőrzési folyamat során nem vettünk észre.”
Úgyhogy elvileg csupán egy egyszerű bakiról van szó, legalábbis a Sandfall szerint. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy a csapat használt generatív MI-t a fejlesztés alatt, még akkor is, ha ezeket az anyagokat soha nem szándékoztak felhasználni a végleges játékban – úgyhogy ilyen szempontból az IGA döntése indokolt, főleg, ha belegondolunk abba is, hogy a Sandfall eredetileg azt állította, hogy semmilyen generatív MI-t nem használtak fel a fejlesztés során. A szabály az szabály, mondhatja jogosan az IGA.
Az incidens mindenesetre egyben rámutat egy nagyobb kérdésre is: nevezetesen arra, hogy mekkora hangsúlyt fektetünk – fektethetünk – a generatív mesterséges intelligencia használatára a kreatív tevékenységek során. Érvelhet úgy is az ember, hogy az MI kizárólag egy eszköz, mely csupán segíti és megkönnyíti a művész munkáját, anélkül, hogy átvenné az irányítást, ez pedig messze nem ugyanaz a folyamat, mint amikor valaki például teljes egészében gép által legenerált textúrákkal, zenékkel, vizuális anyagokkal, dialógusokkal és szinkronhangokkal tömi tele videojátékát. Mondhatnánk ugye, hogy a kettő nem egy fajsúlyban van, és a vélemények is érthető módon megoszlanak a témával kapocslatban, több okból is – például azért is, mert joggal mondhatná az ember, hogy a „csak kevés MI-t használok” az első lépés a lejtőn, ha pedig a kicsit is engedjük, akkor ki tudja, hol húzzuk meg azt a bizonyos vonalat. Egy mindenesetre biztos: a mesterséges intelligencia, mint technológia, minden bizonnyal már velünk marad; a dzsinn kiszabadult a metaforikus palackból, és valószínűleg már senki nem fogja tudni oda visszagyömöszölni. A kérdés elsősorban az, hogy képesek leszünk-e kordában tartani ezt a folyamatot – de van egy olyan érzésem, hogy a választ sokkal hamarabb meg fogjuk kapni, mint azt gondolnánk.
