A 2024 ugyan egy szempillantás alatt véget ért, mégis egy rendkívül érdekes évet tudhattunk magunk mögött, legalábbis ami az indie játékok világát illeti. A lengyel démon-varázslóktól és részeges lovagoktól elkezdve egészen az alvilági takarítókig megfordult képernyőinkön szinte mindenféle hős és antihős, az így kapott élmények pedig kellően beégtek az emlékezetünkbe. Ezen felbuzdulva (meg ugye amíg az emlékek még kellően frissek) úgy döntöttük, hogy csokorba szedjük a tavalyi év legjobb és legegyedibb indie játékait – ha esetleg valamelyikről lemaradtatok volna, szerintünk mindenképpen érdemes lesz pótolni a hiányt.
Crime Scene Cleaner (Ismertetőnk)
Ez lehet, hogy sokakat meglepetésként ér, de nálam ez volt az év játéka. Úgyhogy, ha erre most valaki felvonta a szemöldökét, azt abszolút megértem, de hozzá is kell tennem, hogy a Crime Scene Cleaner nem puszta takarító-szim. Természetesen maga a takarítás a játékmenet tetemes részét teszi ki, de maga a prezentáció és a megvalósítás az, amit egyből a szívembe lopta a projektet. Minden misszió egy hatalmas, többlépcsős fejtörőként szolgál – a bűncselekmény már megtörtént, emberek meghaltak, mi pedig mezei takarítóként szépen darabról darabra rakjuk össze az események mögött lapuló teljes képet. A játék bűnügyi krimikre emlékeztető hangulata keveredik a takarítás kellemesen relaxációs mivoltával, a végeredmény pedig szerény véleményem szerint zseniális lett.
The Thaumaturge (Ismertetőnk)
A Thaumaturge szintúgy meglepett. Maga az alapfelállása természetesen már a kezdettől érdekelt: a történetben egy hányattatott sorsú taumaturgot, Wiktort alakítunk, ki elvesztette kapcsolatát személyes démonával (azaz „salutorjával”), apja titokzatos halála után pedig hazautazik Varsóba, hogy kicsit utánajárjon a dolgoknak. Mindez természetesen egy veszélyekkel és politikai intrikával teleszőtt narratívába katapultálja hősünket, mely remekül ötvözi a valós, huszadik századi történelmi tényeket és figurákat a játék sajátos természetfeletti elemeivel és mitológiájával. Számos technikai és egyéb problémája ellenére abszolút lebilincselő kalandnak találtam a The Thaumature-t, melyet könnyedén kiálthatok ki 2024 egyik legemlékezetesebb játékának, s melegen tudom ajánlani a narratív RPG-k szerelmeseinek, ha egy kicsit a megszokottól eltérő élményre vágynának.
INDIKA (Ismertetőnk)
Hol is kezdjem ezzel a játékkal. Az INDIKA egy apácáról szól, aki az ördög hangját hallja a fejében, sőt, még társalog is vele. Maga a játék amúgy a 19-ik századi alternatív Oroszországban játszódik, narratíváját pedig egészséges mennyiségű abszurd humorral tálalja, egyedien tragikomikus stílusban. Ja, és van itt retro pixel art és chiptune zene is. Bizony. De, hogy egy bizonyos neves játékdizájnert idézzek: „it just works”. Igen, a dolog nagyon is működik, a zseniális ötletek ellenére azonban a projekt legnagyobb hibája pont az, hogy a készítők nem vitték el a végletekig az őrületet, s nem kaptunk annyi bizarr és megcsodálkoztató momentumot, mint amire a demó alapján számítottam. De hát ugye semmi nem tökéletes, az INDIKA pedig még így is az év egyik legjobbja volt.
Death of the Reprobate (Ismertetőnk)
Néha előkerül egy játék, melyről nyilvánvaló, hogy senki nem tud parancsolni neki, s azt csinálja, amihez kedve van. A Death of the Reprobate ilyesféle projekt. Az abszurdista humort a klasszikus művészettel keverő kalandjáték során egy furcsa nemesember furcsa kalandját követjük nyomon, mely során megpróbál a maga szerencsétlen módján hét jócselekedet véghez vinni. Ez természetesen abszolút nem úgy alakul, ahogy azt elvárnánk: a játék számtalanszor demonstrálja, hogy mindig van hova fokozni az abszurd meta-humort, még akkor is, ha már azt hisszük, ennél nem lehetnek bizarrabbak a dolgok. De, bizony lehetnek.
Felvidek (Ismertetőnk)
A szemfülesebbek észrevehettek egy trended a listánkon – szeretjük ugyanis a meglepő, kiszámíthatatlanul zseniális projekteket. A Felvidek is szépen illeszkedik ebbe a kategóriába: vizuális stílusa alapján első ránézésre egy átlagos középkori retro RPG-nek hinné az ember, a játék azonban sokkal, de sokkal többet nyújt ennél. A kellemesen nehéz harcrendszer, a néhol agyzsibbasztóan humoros és furcsa, szinte Monty Python-beütésű dialógusok, valamint a meglepően csavaros természetfeletti sztori mind-mind egy olyan élményt eredményeztek, amit látni kell, hogy elhiggyük.
Firebat Revolution (Ismertetőnk)
A magyar fejlesztésű Firebat Revolution egy tökéletesen nosztalgikus visszaemlékezés egy régmúlt korszakra: a faltörők (pl. Arkanoid) előtt tisztelgő játék véleményem szerint remekül teljesít, sőt, nem ragad le a múltban – a klasszikus elemeket ugyanis modern ötletekkel dúsítja. Minden pályából árad a kreativitás, az ember pedig szinte nem találkozik kettő ugyanolyannal: s habár „csupán” falakat törünk, ez a koncepció olyan ügyesen és változatosan lett prezentálva az egész kampány során, hogy az egyszeri játékos soha nem unja meg a dolgot, s mindig találkozik valami újjal, váratlannal.
És mi lesz 2025-ben?
Úgyhogy ezek lettek számunkra a 2024-es év szupersztárjai, de mi van 2025-el? Nos, már most akad egynéhány projekt, melyre felfigyeltünk. Az Alabaster Dawn a nagysikerű JRPG, a CrossCode fejlesztőinek új projektje, mely elődjénél is ambiciózusabbnak tűnik. Szintúgy kíváncsian várom a Kathy Rain folytatását, az első epizóddal ugyanis kellemesen szórakoztam, a gyönyörű pixelgrafikára pedig ugrok, mint macska az egérre. A projektnek megjelenési dátuma ugyan még nincs, de remélhetőleg az idén már többet hallunk majd felőle. A Blade Chimera lesz a Team Ladybug csapatának legújabb projektje, s mivel előző játékukat hiányosságai ellenére is kedveltem (itt a Record of Lodoss War: Deedlit in Wonder Labyrinth-re gondolok), valószínűleg ebben sem fogok hatalmasat csalódni. Szintén idén érkezik a Civilization VII – a GTOGG csapatában akad egynéhány vérbeli Civ-rajongó, akik már most tűkön ülve várják a folytatást. Egy szó, mint száz: én már most kíváncsi vagyok, hogy a 2025-ös játékipar milyen érdekességekkel fog előrukkolni – várjuk a kreatív ötleteket, a váratlan projekteket és meglepően új koncepciókat. Mert általában azokra emlékezünk igazán, még évek múltán is.
