You're reading the Hungarian version of this article.Click here to read the English version.

A rombolás művészete – Instruments of Destruction Korai Hozzáférés – Ismertető

Gare – 2022. március 9. 19:02
Share on

Új világokat létrehozni mindig élvezet, s olvasóink közt is nyilván akadnak olyanok, akik kedvüket lelik a városok, települések kiépítésével foglalkozó, ún. városépítős játékokban. Egy házból kettő lesz, a kettőből tizenkettő, az ember pedig hamar azon kapja magát, hogy egy egész városnegyedet menedzsel – s ezzel nincs is semmi gond. Azonban néha kell egy játék, mely ehelyett az emberi elme legmélyebb bugyraiba hatol be, hogy ott stimulálja a végtelen pusztításra szomjazó állatias, barbár vágyainkat. Örömmel jelentem, hogy az Instruments of Destruction bizony megadja a lehetőséget az épületkomplexusok földig rombolásához, mindezt pedig teszi egyedi, gyakran humoros formában, méghozzá olyan furcsa járgányszörnyetegekkel, melyeket meglátva az ember csak némán pislog.

Zúzógépek, puffogtató rémségek és mágneses daruk

A játék egyik alapkoncepciója, hogy az ember szabadon megépítheti saját csodajárművét, hogy azzal tegyen rendet a pimaszkodó épületek között. Ez természetesen adott is, és abszolút lehetséges, de aki engem ismer, az tudja, hogy a kettőnél több agysejt összedörzsölése már kemény kihívásokat okoz a számomra – ezzel gyakorlatilag csak arra célzok, hogy a saját jármű építése nem az én világom, s akármennyire is próbáltam a játékbeli építő-menüben kísérletezni, egy idő után inkább feladtam a dolgot. Szerencsénkre ez egyáltalán nem probléma, az Instruments of Destruction fejlesztői ugyanis számtalan előre megépített kerekes monstrumot tettek elérhetővé, melyek repertoárja természetesen tovább bővíthető bizonyos missziók és kihívások sikeres letudásával. Úgyhogy a motiváló faktor megvolt, ahogy a változatosság is. A kezdetekben ugyan csupán egy árva körfűrésszel felszerelt teherautót vezetünk, mely aligha a legizgalmasabb találmány a világon – sőt, egy röpke pillanatra még én is elkezdtem aggódni, hogy vajon tényleg csak ennyit fog-e nyújtani a játék. Talán mondanom sem kell, de az aggodalom felesleges volt, a további missziók kivesézése révén ugyanis elkezdtem feloldani újabb és újabb járműveket és alkatrészeket, a játék pedig megmutatta, mire képes, s szépen lassan levette rólam a pótkereket. Feltárult egy új világ: jöttek a gumiszerű vázzal megáldott autók, melyek pók módjára másznak fel a hegyre, a csápszerű rotációs karokkal felszerelt zúzógépek, a tankként funkcionáló, ágyúgolyókat vagy lándzsákat puffogtató rémségek, valamint a mágneses daruk... az ember napestig sorolhatná. Sőt, reményeim szerint a lista még bővülni is fog további frissítések révén.

A rombolás fizikája

Ami pedig konkrét misszióinkat illeti: minden egyes „játszótérként” szolgáló szigeten adott első körben egy normál feladat, melyet teljesítenünk kell. Miután ezt letudtuk, megpróbálhatjuk a Challenge mód kihívását, hol egy specifikus feladatot kell végrehajtanunk a játék által megszabott járművel; ha pedig ez is megvan, akkor jöhet az Expert mód, mely további megszabásokkal, megkötésekkel teszi próbára vezetői, esetleg pusztítói képességeinket. Itt válnak valóban érdekessé a dolgok – habár az épületrombolás természetesen a játék jelentős részét képezi, nem csupán ezzel kell majd számolnunk: lesz pálya, ahol például konténereket kell megtalálnunk és az óceánba hajítanunk, de olyan is, ahol bizonyos épületeket kell ledöntenünk, miközben a környező romokat, oszlopokat nem bántjuk, de gyűjtöttem például autógumikat is hatalmas darumágnessel, úgyhogy a változatosság abszolút megvan. Ezek a missziók – azon túl, hogy jól el lehet velük szórakozni – még azt is előtérbe helyezik, hogy miképp tudjuk a játék feladatait megoldani más-más módokon, más-más járművekkel; az imént említett darumágnessel például szépen felkaphatjuk a nehezebb tárgyakat, konténereket is, majd azokat körbelengetve egyfajta rögtönzött bontógolyót kapunk, mely pont ideális az épületek gyors szétrombolására. Technikai szinten is meg voltam elégedve a játékkal, a valós idejű fizikára építő (s ezáltal nyilván gépigényes) grafika még egy relatíve régebbi masinán is képes elfogadhatóan futni, anélkül, hogy megfosztaná az embert a ripityára törő beton realisztikusan szimulált élményétől.

Összességében milyen játék az Instruments of Destruction?

Van mit kedvelni az Instruments of Destruction-ön, a játék pedig – főleg, hogy még csupán Korai Hozzáféréses projektről van szó – rendkívül szórakoztató tud lenni. Az előre megépített járgányok felhozatala révén még az építési készséggel nem rendelkező játékosok (mint én) is bőven el tudnak szöszmötölni a dologgal, a pályák által nyújtott kihívások, feladatok pedig kellően friss, változatos élményt garantálnak. A kezdeti lépések ugyan még kicsit döcögősen mentek, de amint elkezdtem feloldani az újabb és újabb járműveket, alkatrészeket, annál inkább vált nyilvánvalóvá számomra, hogy mekkora élvezetet tud nyújtani a felhőtlen dózerolás – főleg, amikor az ember egy, a józan észnek élesen szembemenő rombolókocsi volánja mögött ül.


If you liked this article, follow us on our channels below and/or register!
Discussions