Az eredetileg decemberben bejelentett projekt főhőse talán nem meglepő módon maga a Halál, ki a találóan elnevezett Death Inc. cég nem mindennapi vezérigazgatója, feladata pedig nem más, mint egyszer s mindenkorra rendet teremteni az irodában.
Talán túlzás nélkül állítható, hogy a metroidvania az indie játékipar egyik legkedveltebb műfaja, mely az elmúlt években ismét reneszánszát élte – a népszerű Hollow Knight-tól kezdve egészen a nosztalgikus Castlevania-emlékeket feltámasztó Bloodstained: Ritual of the Night-ig szinte mindenki meg tudta találni a magának való játékot.
Háború háború hátán – körülbelül ez is lehetne a harcra kiéhezett, megkérdőjelezhető jellegű király mottója, kinek szolgálatában vonulunk csatába a Diplomacy is Not an Option című játékban.
A japán legendákra és folklórra építő játék nem az akciót, hanem inkább a lassú, fokozatos hangulatteremtést helyezi előtérbe, egy harcolni többnyire képtelen főhőssel, ki elsősorban leleményességére és fejtörőoldási készségeire fog hagyatkozni, hogy túlélje a nem evilági veszélyektől hemzsegő kalandot.
A történet főhőse a vízalatti világ hercegnője, ki édesanyja – az elhunyt királynő – koronáját próbálja visszaszerezni; otthagyja tehát vízbéli otthonát, hogy a száraz sivatagba merészkedjen, s megküzdjön – vagy ne küzdjön – az ott ólálkodó banditákkal.
A szláv folklór és mondavilág, valamint elsősorban a Baba-Yaga legenda által ihlettett BLACKTAIL történetének hőse egy fiatal lány, kit boszorkányság gyanúja miatt száműztek otthonából, s ki egy titokzatos hang utasításait követve indul el, hogy felfedezze az önnön múltja és természete körül keringő titkokat.
Az If On a Winter’s Night, Four Travelers, melyet a továbbiakban csupán „Winter’s Night”-ként fogok emlegetni, elsősorban a tömörség és a józan ész jegyében, egy pixeles point & click kalandjáték, mely egy nap úgy tűnt fel a Steam áruházában, mint derült égből a villámcsapás. Mesés pixelgrafika, érdekesnek tűnő sztori, komoly, horrorisztikus témakör...
A Bright Memory címe lehetséges, hogy ismerősen fog csengeni nem kevés FPS rajongó fülében – sőt, sokatok talán még játszott is vele anno. De hogyan is lehetséges ez, ha a játék (jelen cikk írásakor) még meg sem jelent? Engedjétek meg, hogy leleplezzem a nagy rejtélyt: a Bright Memory ugyanis egy néhány éve megjelent rövid, tech demó-szerű bemutatkozó epizód volt, a Bright Memory: Infinite pedig elvileg a jobb, hosszabb, kibővített változat.
Aki annak idején a Desperados-al, esetleg a Commandos sorozattal nőtt fel, azok számára nyilván nem szorul bemutatásra a játék s annak műfaja. Alapjait tekintve egy felső nézetű lopakodós taktikai játék némi akcióval, melyben jól képzett második világháborús csipet-csapatunkat vezényelve kell keresztbe tennünk a nácik tevékenységeinek.
Én személy szerint azon véleményen vagyok, hogy egy erős kezdet nem garantálja a biztos sikert, sőt, egy papíron jól hangzó ötlet sem feltétlen válik automatikusan egy fantasztikus interaktív élménnyé. Ezt első sorban azért hozom fel, mert (mint azt a fenti cím is mutatja) éppen az Industria című narratív FPS-ről készülök rövid élménybeszámolót tartani...