A Moons of Madness érdekes ötlettel nyitott a játékosközönség felé: mi lenne, ha a lovecrafti horrort elvinnénk a világűrbe? „A kozmikus horror találkozása a science-fiction-el” így leírva roppant érdekesen hangzik, meg aztán ki is ne szeretné az olyan horrorélményeket, melyek során egy elhagyatott űrbázison – azaz inkább Marsbázison – botladozunk végig hátborzongató fémfolyosókon...

A Minoria főhőse két, az Egyházat szolgáló fiatal lány, Semilla és Fran, kik feletteseik utasításait követve indulnak útnak, hogy megállítsanak egy boszorkány rituálét...

Az Eldervale-en már a kezdeti pillanatokban érezhető többek között a korai Silent Hill epizódok hatása: a kaland színhelyéül szolgáló többemeletes épületben térképet böngészünk, kulcsokat keresünk, csavaros feladványokon törjük a fejünket, s esetenként vascsővel püföljük a zombinővéreket és egyéb rémségeket, habár ez utóbbi gyakran opcionális.

A Sinking Cityben a történet helyszínéül szolgáló Oakmont városba érkező magánnyomozót alakítjuk, akit misztikus látomások gyötörnek, s az ezek mögött álló okok és rejtélyek felfedése vezeti a nem mindennapi látvánnyal és lakosokkal büszkélkedő, az áradás nyomában járó éhínséggel küzdő városba.

Az eredeti Spoonbeaks Ahoy több, mint egy évtizede jelent meg ingyenesen, sztorijában pedig voltak kalózok, fejtörők, manók, meg egy kellemetlenül széles szakáll is – a dolog egyáltalán nem veszi magát komolyan, így aki Monkey Island-féle poénkodásra számít, nos, az többnyire ezt fogja kapni.