Az Eldervale-en már a kezdeti pillanatokban érezhető többek között a korai Silent Hill epizódok hatása: a kaland színhelyéül szolgáló többemeletes épületben térképet böngészünk, kulcsokat keresünk, csavaros feladványokon törjük a fejünket, s esetenként vascsővel püföljük a zombinővéreket és egyéb rémségeket, habár ez utóbbi gyakran opcionális.

A Sinking Cityben a történet helyszínéül szolgáló Oakmont városba érkező magánnyomozót alakítjuk, akit misztikus látomások gyötörnek, s az ezek mögött álló okok és rejtélyek felfedése vezeti a nem mindennapi látvánnyal és lakosokkal büszkélkedő, az áradás nyomában járó éhínséggel küzdő városba.

Az eredeti Spoonbeaks Ahoy több, mint egy évtizede jelent meg ingyenesen, sztorijában pedig voltak kalózok, fejtörők, manók, meg egy kellemetlenül széles szakáll is – a dolog egyáltalán nem veszi magát komolyan, így aki Monkey Island-féle poénkodásra számít, nos, az többnyire ezt fogja kapni.

Egy titokzatos, fekete csuklyás alak elrabolja a hercegnőt és a királyság lovagjai nem éppen állnak a helyzet magaslatán megmentését illetően, így Tondbert-re, a mezei, csetlő-botló kastélyőrre hárul a feladat, hogy megtegye azt, amire mindenki más képtelen volt.

21 hosszú év telt el azóta, hogy a játékosok először léptek át Raccoon City rendőrkapitányságának bejárati kapuin, az azóta klasszikussá vált Resident Evil 2-ről pedig elmondható, hogy többnyire a széria aranykorának egyik kiemelkedő képviselője.